Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán

részeknek visszacsatolását már száz év óta, mióta csak a külön erdélyi fejedelemség megszűnt, több törvény, legutóbb az 1836 • XXI. t.-c. is elrendelte. Hatalmi és dinasztikus érdekekből mindennek dacára a törvénynek nem lett foganatja, mert Erdélyben a fejedelemségnek a Habsburgokra szállása óta az abszolút uralomnak biztosabb talaja volt, mint az anyaországban, ahol az erdélyinél jóval erősebb nemzeti érzésű és ennélfogva ellenzékibb szellemű magyar országgyűlések küzdöttek ellene. Kossuth Lajosnak ezt a beszédét, mely nemcsak szónoki képességeiről szolgáltat tanúbizonyságot, mint általában minden felszólalása, hanem egyúttal széleskörű és alapos közjogi tudásáról is, közjogi tudás és okfejtés tekintetében sokan Deák felirati beszédeivel mérik össze. Végezetül reátér Hergeszell Ferenc jelentése arra is, hogy 1848 január 18-án megRczdődött a szabad királyi városok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása a kerületi ülésben, s ennek során ő is felszólalt. Követelte, hogy a 'tárgyalás megkezdése előtt a királyi városoknak az 1608. évi t.-c. által biztosított, a vármegyékkel egyenlő szavazati joga helyreállíttassék, hogy így »a belszerkezet elrendezésére tényleges befolyást gyakorolhassanak« A felszólalásnak azonban nem volt eredménye, mert — mint a jelentés mondja — »ámbár a városi követek oly morális erőt fejtének ki, melyre a 3-ik rend (t. i. a nemesség) nem is számított, mégis 2 napi hevesebb viták után, melyekben személyes, sőt a 4-ik rendnek (t. i. a városoknak) sértései sem hiányzottak, a dolog ugy határoztatott el, miszerint a szavazati jog kérdése a belszerkezet elrendezésével egyetemlegesen és ne különitve tárgy altassék A következő jelentést 1848 január 27-ikéről már Györgyi Mihállyal együtt teszi Hergeszell Ferenc, de ezen jelentés is Hergeszell Ferenc újabb országgyűlési felszólalásáról emlékezik meg, ki is »a szabad királyi városokban létező kiváltságos nemes udvartelkeknek (Curiáknak) megszüntetését a közbátorság és átalyában a városi hatóságnak könnyebb kezelhetése végett sürgette és ezekre nézve nemcsak a inegszerezhetési, hanem az elsőbbséggel való megíarthatási jogot is kimondatni kérte«. Hergeszell Ferencben itt a városkapitány, a gyakorlati városi közigazgatási szakember szólalt meg. Jól tudta, hogy az ilyen kiváltságos telkek, amelyek a város által való megvételük esetén sem vesztettek el ebbeli jellegüket, hanem továbbra is mindig nemesi birtoknak számítottak, a városi hatóságot imperiumának gyakorlásában mennyire akadályozták. — Bár a jelentés szerint hasonló értelemben több város követe is felszólalt, az akció megtört a nemesi rend privilegiumféltésén és megmaradt a javaslat eredeti rendelkezése, mely szerint, habár a Cúriák a városi hatóságnak alá is rendeltettek, azokon a magánjogi haszonvételekkel való élést a városi hatóság rendőri tekintetekből nem gátolhatja. Tessék már most elképzelni egy fejlődő városéletet, mikor kiváltságos Cúriájának sáncai mögé magát bevevő nemes ember