Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán

Erre mutat, hogy míg a 43/44-iki országgyűlési akták között a város levéltárában számos utasítást és pótutasítást találunk a követek részére, a 47/48-iki akták között már csak követi jelentések vannak, — utasítást csak egyet találunk, mire később reátérek. Ezeket, úgy látszik, hallgatólagosan elmosta, eltörölte a népképviselet ideája felé haladó nagy átalakulási folyamat; nehéz is, sőt lehetetlen lett volna a 48-iki márciusi pozsonyi napok lázas törvényalkotása közben, amikor napok, sőt órák döntöttek sorsdöntő kérdésekben, a követeknek állásfoglalásukhoz küldőiktől előzetes utasításokat kérni. Az 1849 utáni osztrák udvari közjogászoknak kedvenc témájuk is volt e körülményből arra következtetni, hogy a 48-as törvényeket a karok és rendek utasítások nélkül alkották meg, s igy azok már eredetüknél fogva érvénytelenek. Evvel az érvvel szemben áll maga a százados jogszokás, mely szerint az utasítása ellenére vagy utasítás nélkül szavazó követ szavazata mindig érvényes volt, csupán a követ esetleges visszahívására adott jogalapot Mielőtt a városi javaslatra áttérnénk, meg kell emlékezni még egy, a győrieket érintő, időközben történt eseményről. 1848 február 10-én megküldi Pozsonyból gróf Széchenyi István a város tanácsának a város levéltárában található, eredeti aláírását viselő levele kíséretében a magyar közlekedési ügyek rendezéséről szóló, az országgyűléshez benyújtott javaslatát. Ez a mű nem nagyon tetszett a magisztrátusnak, mert Győrrel nagyon mostohán bánik el. Össze is ült nyomban a követi utasítások kidolgozására kiküldött választmány és 1848 február 28-án pótntasítást küld az országgyűlési követnek a nagy gróf javaslatára nézve a következő meghagyással: > Tekintetbe véve e választmány Követ Urak által elküldölt Gróf Széchenyi István által a magyar közlekedési ügy rendezése eránt az országos rendek elejbe terjesztett javaslatát, miután e javallat 50-ik lapján C) alatt a tisztelt Gróf maga is megesmérné, »hogy némelly már most emelkedő tartományi városokat a közelebbi vaspályával szinte vaspálya által kell kapcsolatba hozni, hogy az ipar más gyülpontot ne keressen, s a hanyatlástól megóvassanak' — ennek ellenére még is az i'tltala tervezeti vaspályái hátóba az országnak minden még kíssebb városok is foglaltatván, csak éppen Győr kirekesztve, s igg a tervhez kapcsolt rajz szerint mintegy elszigetelve, (isolálva) állana, következéskép tisztelt Gróf Ur kóztapasztaláson alapult elve szerint is — ezen terv létesítése esetére Győr jövendőben! hanyatlása elkerülhetetlen lenne: — azért e választmány Követ lírákat átalyában oda ulasitandóknak lenni véli, mi szerint azt, hogy Győr virágzó kereskedése tekintetéből is az ezt biztosító városokkal leggyorsabb közlekedési eszközök által kapcsolatba tetessék — kivívni iparkodjanak. « Ez volt az utolsó utasítás, amelyet Győr városa rendi országgyűlési követének Pozsonyba küldött.