Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 1-3. szám. 1931. január-március - Nagy József: Az igazság

kodástól eltérő síkban tevékeny aktusnak: az intuíciónak kell hirt hoznia. Äz intuíció a tudatnak a létező tárggyal való sajátos érintkezése. Típusa az érzéki észrevétel aktusa. Belőle mindig a létre vonatkozó meggyőződés származik a tudatban. Ez valami olyan egyedül álló mozzanat, amely éppen azért, mert a létről, még pedig egyedi tárgyak lételéről szóló tapasztalat, semmi mással össze nem téveszthető. Élmény ez, amely nem azt közli velem, hogy a tárgy micsoda, — hiszen ezt a gondolkodás mondja meg, — hanem azt, hogy a tárgy van, hogy létezik. S létezésből következtethetek érvényességre, mert minden létnek vannak logikai előfeltételei, de megfordítva nem járhatok el: nem minden igazságnak vannak a létező dolgok síkjában következményei. Ez más szóval azt követeli, hogy egy tárgy létezésére csak valamely más tárgy létezéséből követekeztethetek, de sohasem annak a logikai előfeltételeiből. Ha a megismerésben ezekhez a követelményekhez ragaszkodunk, akkor könnyű lesz gondolkodásunkban olyan ismérveket találni, amelyek jelei annak, hogy gondolataink igazak. Ha gondolataink nem mondanak ellene azoknak az egyetemes és szükséges alapelveknek, axiómáknak, amelyek ismeretünk logikai fundamentumai, akkor bizonyos benső bizonyosság, az evidencia tudata kíséri gondolatainkat, s ez a meggyőződés szilárd hitét hozza létre gondolataink igazságában. Ämi a létbizonyosság számára az intuitiv adatás élménye, az a logikai érvényesség számára az evidencia élménye. Ämi intuitiv módon adva van, az létezik, s ami evidens, annak az igazságát kénytelen vagyok elismerni, mert ha ezt nem tenném,. akkor önmagammal jönnék ellentétbe. Mindezek azonban — evidencia és intuíció — csupán a szubjektív bizonyosság forrásai, de nem objektiv igazságkritériumok. Äz igazságnak még a felismerése sem tehető mástól függővé, mint magától az igazságtól. Hiszen ez a legvégső: rajta túl nem mehet a megismerő ész. Äz igazságnak már nincsenek előfeltételei, amelyekre rá lehetne függeszteni. Objektiv kritériuma tehát csak önmaga lehet. Mit jelent ez? — Äzt, hogy az igazság benső rendje, logikus összefüggése a jele egy-egy tétel igazságának. Minden tétel igaz, amelyik logikusan összefügg más, hozzája előfeltételként tartozó igazsággal. Ez végső fokon annyit tesz, hogy az igazság ismérvei azok a princípiumok, elvek, amelyek a legelső igaz tételek. Ha egy tétel hozzátartozik ezekhez az önmagukban igaz, további bizonyításra nem szoruló elvekhez, azaz: ha velük logikusan összefügg, akkor objektive igaz.