Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán
sát illetően. Az akkor iclök politikai viszonyaira, városaink nagyobb közjogi súlyukért és lakosságuk jólétének emeléséért vívott nehéz küzdelmeire rendkívül jellemző ez az érdekes utasítás, amely a magyar reformkorszak eszméit már jórészben magáévá tette. Mielőtt mégis közelebbről szemügyre vennénk, vissza kell térnünk arra a már erintett körülményre, hogy a város akkori tanácsa felterjesztéssel élt a királyhoz az országgyűlési követválasztási jog kiszélesítése iránt, s ez — mint tudjuk — sikerre is vezetett. * * * Összefüggött e lépés avval a százados szívós küzdelemmel, amelyet a szabad királyi városok, az ország negyedik rendje, országgyűlési szavazati jogukért a harmadik, vagyis a vármegyékbe tömörült nemesi rend előharcosaival, a vármegyék követeivel vívtak. Különösen hevessé vált ez az évszázadok óta folyó küzdelem a 19-ik század elején. A vármegyék a királyi városok szavazati jogát az országgyűlésen különféleképen igyekeztek korlátozni, hogy politikai befolyásuk növekedése ellen védekezzenek. A városokat a II. Mátyás alatt hozott 1608. évi koronázás utáni I. t.-c. mondta ki az ország negyedik rendjének és ez biztosított részükre az országgyűlésen ülési és szavazati jogot. Erre hivatkoztak a városok, mint törvényes jogalapra. De volt olyan magyarázat is, hogy ez a t.-c. csak az 1514. évi 3. törvénycikkben felsorolt 8 tárnoki várost íakarta szavazati joggal felruházni. Ezzel szemben a két törvényhely egybevetéséből egészen világos, hogy e célzatos magyarázat nem helytálló. Mert az 1608. évi k. u. I. t.-c. elsősorban általánosságban mondja ki az ország rendjének a szabad városokat és a II. Ulászló 1514. évi 3. törvénycikkelyére való hivatkozással csak jelzi az akkori szabad királyi városokat. Méginkább megerősít bennünket e nézetben a Zsigmond alatt hozott 1405. évi II. és a II. Ulászló alatt hozott 1494. évi II. t.-c, melyek közül az előbbi a következőket mondja: »Amidon országunk minden megyéjéből és kerületéből a követeket és a királyi joghatóságunk alá tartozó városok, mezővárosok és szabad községek (civitatum, oppidorum et liberarum villarum) küldötteit összehívtuk és mindnyájuknak és mindeniküknek kéréseit, kívánságait, előadásait, véleményeit és panaszait meghallgattuk és pontosan megértettük, stb.« — az utóbbi pedig előbb megintvén az országgyűlés tagjait, hogy »jobbadan csak beszélgetéssel töltik el az egész napot is«, — előírja, hogy »ha pedig köztük valami nézeteltérés keletkezik, akkor ő felsége főajtónállómestere csendet parancsolván, mindenkinek szavazatát egyenként kérje ki*. 1 ) Megtörtént az is, hogy az országgyűlés a király által egyes városok részére megadott szabad királyi városi privilégiumnak törvénybe iktatását megtagadta; e nélkül a királyi kiváltság mit sem ért s így az országgyűlésre való követküldési joggal sem járt. l ) Zánthó Mihály beszéde az 1843/44. országgyűlésen. Jegyzetei és beszédének vázlata Győr város lt.-ban a kinyomatott városi javaslat hazaküldött példányán.
