Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 1-3. szám. 1931. január-március - Nagy József: Az igazság

végtelen tengerében, de hisszük, hogy ez a csepp gyarapítható. Egy szóval: látjuk a magunk emberi értelmének a korlátait, de nem látjuk az Észnek és a vele egylényegű Igazságnak a határait. 10. Az igazság ismérvei. Az igazsáa tehát nincs örökre rejtve előttünk, csakhogy a megismerése tévedésekkel van egybekötve. Hogyan válasszuk el egyiket a másiktól? Miről ismerhetjük fel, hogy igazság és nem tévedés az, amit gondolunk? Azt mondani, hogy igaz mindaz a gondolat, ami a tárgygyal megegyező, — nem elégíthet ki bennünket. Egyrészt semmi módunk sincs rá, hogy az ismereten túl lévő tárgyat az ismerettől függetlenül összemérjük az ismerettel. Másrészt láttuk, hogy a megismerés alkalmával az elme nem passzív tükör, hanem aktiv erő, ami persze nem jelenti azt, amit Kant állít, hogy a maga képét kényszeríti rá a tárgyra. Hasonlattal talán inkább aztmondnám, hogy úgy veszi magába a tárgyat, ahogyan az anya emeli ölébe a gyereket: szerető odaadással. Abból, hogy a tudat nyújtotta kép nem passzív tükrözés, még sehogy sem következik, hogy szubjektív torzítás, a lényegből való kiforgatás. Az anya ölébe veheti a gyermeket, mert az öle úgy van formálva, hogy a gyermek beleillik. A mi elménk is képet alkothat magának a tárgyról, mert a tudat formái egyúttal a tárgynak is formái. A tudatosságnak és a tárgynak azonos előfeltételei, logikai szerkezete, s így bizonyos határozmányai vannak és ezek éppen az igazságmozzanatok. A tárgyat e mozzanatok találkozása teszi határozott tárggyá, s a tudat éppen e mozzanatokat — amelyek racionális mozzanatok — fogja fel és tudatosítja vele kapcsolatban a megismerés alkalmából. Tudatra és tárgyra tehát egyugyanazon logikai, érvényességi háló borul, s éppen ennek a segítségével válik lehetségessé, hogy a tudat a tárgyat megragadja, gondolatban felfogja és megismerje. Persze e közös logikai mozzanatok nem a lét, hanem az érvényesség síkjában feküsznek. A létnek logikai előzményei, előfeltételei, s a körükben maradó gondolkodás sohasem törheti át az érvényesség falait/ Ez azt jelenti, hogy a logikai síkból egy ettől idegen mozzanat nélkül sohase lehet a tárgy létezésére következtetni. Mint fentebb volt alkalmunk rámutatni: az érvényesség köre nagyobb, mint a lété. Abból, hogy valami érvényes, még nem következik, hogy valóságosan létező is. Ez volt éppen az a tévedés, amin a hegeli panlogizmusnak meg kellett buknia. A létezésről mindig egy a logikai síkban mozgó gondol-