Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán
A kérvénynek érdekes korrajzi adata Hergeszell Ferenc hivatkozása arra is, hogy »atyja ura, Hergeszell Ferenc kebelbéli polgár, kereskedő és a külső tanács tagja és a szabad királyi városnak köz és közönséges terheit nevezetes mennyiségben hiven és pontosan viseli, mint választott polgár pedig a Majoroki templomnak számadásait az Alapítványi Pénztárhivatal alakultáig pontosan vezette, a templomnak gondviselője jelenlegig.« Hivatkozik továbbá József és Antal testvéreire, a »kik szintén kebelbéli Polgárok és az első kereskedő, a második pedig kalmar«; 1 ) hivatkozik arra is, hogy maga is polgár és háztulajdonos. »Erkölcsi magamviseletét és tántoríthatatlan erkölcsi jellememet a közvélemény, ügyességemet pedig a közönségnek pályámon nyert szives bizodalma taniisitjak«, — a vir integer, scelerisque purus, a tekintélyes ügyvéd és közéleti férfiú eme ritka ön~ érzetes hangú szavaival végzi kérvényét, amiből még azt is megtudjuk, hogy már 1836-ban is pályázott a városnál tanácsosi állásra, mely alkalommal a »Nemes Választott község szives bizalmának tanúságául 13 szavazattal vigasztalva szerencséltette«, ami természetesen az állás elnyerésére nem volt elég. Hergeszell Ferenc tehát 1829—1841 -ig 12 éven át ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1841 június 6-án, 35 éves korában a nemes város tanácsosává választatott meg, évi 400 frt fizetéssel. Ügyvédi minőségben végzett tevékenységének feddhetlenségére és hírére még Közhivatali pályája során is rendkívül kényes. Mikor pl. a város tanácsa »Bécs fővárosa tanácsának megkeresésére« már 1847-ben, városkapitány korában fölvilágosításokat kér bizonyos Baruch Simon és Katalin nevű egyének megbízásából általa ügyvédi minőségben folytatott vagyonkezeléséről, önérzettel emeli ki jelentésében, hogy számadásait e vagyonkezelésről beterjeszti ugyan, de hangsúlyozza, hogy ezek tőle jogosan nem követelhetők, mivel ő megbízóinak »idörül időre tökéletes számot adván általuk nyugtattatott« — s »nem kezelvén árvák, hanem önjogu személyeknek értékét, és pedig azok életében, nem holtuk után«, másnak, mint megbízóinak számadással nem tartozik. Nem is kötelességből, hanem csak »a netáni gyanúsítások elmellőzése tekintetéből« és megbízói árváinak érdekében teljesíti a kívánságot. Városunk levéltárában több percsomóból is kitűnik, hogy Hergeszell Ferenc alügyészi korában sokszor indított pereket mint a tanács általi kirendelt »pörgondviselo«, — különösen csődpereket, melyeket akkor a város tiszti ügyészének kellett folyavnatba tenni. Ezek a 19-dik század 30-as éveiből való periratok rendkívül érdekesek. Sajnos, terünk nem engedi meg, hogy velük .bővebben foglalkozzunk — csak arra akarok itt reámutatni, hogy a város törvénykezési nyelve már akkor is magyar volt, és pedig sitott. —• Minek hiteléül a közönséges igazságnak megfelelően jelen bizonyságlevelünket városunk pecsétjével ellátva kérelmezőnek kiadni rendeltük. Kelt Győrött 1836 évi január hó 24. napján tartott tanácsülésünkből. Kiadta KorbonitsIstván jegyző." *) Érdekes a „kereskedő" és a „kalmár" megkülönböztetése.
