Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 6-7. szám. 1931. június-szeptember - Lugosy István: Győr és vidéke 1848—49-ben. II. befejező közlemény

genék átvonulnak rajta. Az üldözést a huszárok és tüzérek vették át a leszálló sötétségig. A Schwarzenbergek közül húszan szintén résztvettek az üldözésben, néhány foglyot ejtve. A táborban támadt győzelmi hangulat hatása alatt a 3-sa] mindig vetélkedő 9-es zászlóalj egy küldöttsége felkereste előbbit és lovagiasan elismerte, hogy amazé a nap eredményének érdeme, amit azok a 9-esekre visszahárítva barátságot kötöttek és együt­tesen felkeresték a Schwarzenbergeket, fennen dicsérve őket a magaslatok elfoglalásáért. A két vörös-sipkás zászlóalj abbeli el­ismerése, hogy magukkal egyenrangúaknak tekintik a 19-eseket, egyben a honvédsereg legvitézebb csapatai közé emelte őket. — Leiningen alezredessé lépett elő. Másnap, 5-én a Schwarzenbergek egy-egy csatakerűlő társu­kat »megpokrocozva«, szíjjal megverték. Azonban a dolog komo­lyabb fordulatot vett, mert egy őrmestert és egy káplárt, kik csak most vonultak be csapatukhoz, fenyegető mozdulatokkal vett körül a legénység, kiáltozva, hogy »nem akarunk gyáva altiszteket !« A két notórikusan részeges, rossz katonát fegyelmi okokból eltávolította Leiningen a veszélyes körletből, de haditörvényszék elé állította, melynek halálos ítéletét nyomban végrehajtották. — E kis jelenet is a legénység kitűnő szelleme mellett tesz tanú­bizonyságot. 1 ) Ápril 6-án a III. hadtest Dányon át Isaszeg felé nyomult. A II. és VII. hadtest nem vett részt az ütközetben, mely kezdetben Jellasich hadtestének erős állásai ellen, később a Windischgraetz személyes vezetése alatt álló egész osztrák főerő ellen folyt; 27,000 osztrákkal került szembe 14,000 magyar Leiningen dandára és benne zászlóaljunk bámulatos vitéz­séggel verte vissza Schlick ismételt kemény támadásait a központ­ban, majd mikor a balszárnyon Klapka csapatai az osztrák túl­nyomó erővel szemben ingadozni kezdettek, helyét a lovasságnak adva át, a balszárnyi erdős halmokon megmentette a heh]ze f ^ + és ez által lehetővé tette, hogy állásainkat Aulich (II.) hadtesté­nek délután 4 órakor bekövetkezett várva-várt megérkezéséig tart­hassuk, így; a döntő győzelemben elhatározó részt vett. April 10-én már Vácott találjuk zászlóaljunkat. — Görgei ugyanis az isaszegi győzelem után Komárom várának felszabadí­tására indult, egyelőre a Duna balpartján. — Windischgraetz a fővárosokba vonult vissza. Görgei, hogy tervét leplezze, a II. és VII. hadtesteket, az Asbóth-hadosztállyal együtt, Aulich körül­tekintő vezetése alatt a Rákos mezejére rendelte, hol ezek állandó áltámadásaikkal azt a látszatot keltették, mintha itt készülne a nagy ütközet. — Ez alatt az I. és III. hadtestek Vác ellen nyo­multak. Vácot egy osztrák hadosztály védte, melynek parancsnoka a beteg Ramberg helyett Goetz tbk. volt (egyik dandár parancs­noka). A másik dandárt herceg Jablonovsky vezette. Klapkának (I.) a város mögötti halmokon kellett volna az ellenség vissza­*) Marczali, Leiningen naplója.

Next

/
Thumbnails
Contents