Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 1-3. szám. 1931. január-március - Nagy József: Az igazság

Bizonyos mértékig egészen más a mérsékelt agnoszticizmus. Ha ez azt állítja, hogy igazságokat ugyan nem, ámde valószínűségeket meg tudunk ismerni, akkor azt feleljük neki, hogy megáll a fele úton, mert a valószínűség fogalma felteszi a valóság és az igazság fogalmát. Valószínű ugyanis az, ami közel áll a valósághoz, az igazsághoz. Äz igazság szinét pedig csak akkor tudjuk valamin megállapítani, ha magát az igazságot is ismerjük szemtőlszembe, ha mindjárt talán egy kicsinyke részletében is. Ezért a valószinüség tudása sohasem elégít ki, hanem folytonosan további kutatásra ösztönöz, míg csak magához az igazsághoz nem jutunk el. Azoknak pedig, akik az agnoszticizmust csak bizonyos lényegeknek, pl. az abszolutumnak a megismerésére nézve tartják fenn, azt válaszoljuk, hogy a megismerés területén nem jogosult ilyen fenntartásokat tenni. Az igazság egység, összefüggő rendszer, ahol egyetlen megismert tétel szálán elindulva, ha a miénknek nem is, de egy végtelen elmének mindenesetre lehetséges volna az igazság egész területét bejárnia. Elvben tehát úgy áll a dolog, hogy ha egyetlen egy igaz tételt megismerhetünk, akkor elvileg valamennyi igazság megismerésére képesek vagyunk. Csupán azt mondhatjuk, hogy ez a mi számunkra a feladat nagyságánál fogva csak a végtelenben valósulhat meg. Vagyis a tudomány, az igazság megismerése igenis lehetséges, de a kutatás lezárásához soha el nem érhetünk, mert mindig újabb és újabb feladatok merednek elénk. Arról beszélhetünk ennélfogva, hogy most még nem ismerjük ennek és ennek a tárgynak a mibenlétét, az igazságát, de azt mondani, hogy ennek a megismerése elvileg képtelenség, — noha talán valóban sohasem lesz lehetséges, — logikus értelemmel ellenmondó volna. 7. Az irracionalizmus. Egy másik álláspont az ismeret lehetőségére nézve az irracionalizmus, amelyik szó szerint a racionálissal, az észszerűvel ellentétes mozzanatokban keresi az ismeret alapjait. Általában véve igen sokrétű fogalom ez: több benne a tagadás, mint a pozitív állítás és rendszerint olyankor szokott felvetődni, amikor az elmékben bizonyos kiábrándulás és bizalmatlanság lesz úrrá a racionális kultúrával szemben. így a 18. század észkulturájával szemben Rousseau, s a mult század fogalmi, racionális tudományával szemben az u. n. »életfilozófia« (Nietzsche, Bergson) hangsúlyozza az irracionális mozzanatok döntő jelentőségét.