Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 1-3. szám. 1931. január-március - Nagy József: Az igazság

6. Az agnoszticizmus. Aki az igazság megismerésének a kérdésében az agnoszticizmus álláspontjára helyezkedik, legközelebb marad a kétségekhez. Maga a szó azt jelenti, hogy az igazság megismerése az ember számára lehetetlen; a filozófiában azonban nem ezt

1 a merev tagadást értjük rajta, hanem azokat a tanításokat, amelyek szerint mindig vannak a valóságnak olyan részei, amiket sohasem leszünk képesek megismerni. A teljes és maradék nélkül való igazság ismerete valóban nem a mi osztályrészünk. Ha az igazság végtelen számú tagból álló rendszer, akkor ez szinte magától értetődik. Az agnoszticizmus hivei azonban éppen a legfontosabb, a végső igazságok megismerését tartják lehetetlenségnek. Kant azt állítja, hogy a tudomány sohasem lesz képes előttünk feltárni, milyenek a dolgok önmagukban, vagyis a mi megismerésünktől függetlenül. Spencer tagadja, hogy valaha tudományosan meg tudnók mondani, hogy mi van az érzéki világon túl, s hogy mi az a transcendens lényeg, amely a valóságnak ősoka és a világ változásainak célja. Egy szóval: agnosztikusoknak kell lennünk az Abszolutummal szemben, ha tudományos megismerésről van szó, ami persze nem zárja ki, hogy esetleg a hit, s valami misztikus közvetlen élmény közel vihet bennünket a keresett Abszolutumhoz, amely az Ész előtt rejtve marad. Az Ész ugyanis az abszolútról, a magábavalóról legfeljebb annyit tud megállapítani, hogy van, de semmit se tud arról, hogy lényegében micsoda. Látjuk tehát, hogy az agnoszticizmusnak számtalan fokozata lehetséges. A teljes vagy radikális agnoszticizmus, amelyik azt állítja, hogy az igazság megismerése egyáltalában lehetetlen, önmagában hordja a bukása csiráját. Hiszen ha következetes akarna lenni, akkor erről az állításról is le kellene mondania, mert azt mondani, hogy minden ismeret lehetetlen, — ennek az egy ismeretnek a kivételével — legalább is durva önellenmondás, amely nem mutat logikus gondolkodásra. De meg, ha valóban nem juthatunk igaz ismeretre, miért él bennünk kiirthatatlan erővel az igazság megismerésének a vágya? Hiszen így mi fejjel mennénk a falnak, mert olyasmit szeretnénk elérni, ami eleve képtelenség! Nem volna tehát értelme az igazság kutatásának szentelt életnek és csalás volna az erkölcsi rend, amely az ilyen életet értékes eszményként állítja élénkbe!? A radikális kétség ennélfogva logikai és ethikai okokból egyáltalában elvetendő, — józan ésszel nem lehet hozzája ragaszkodni.