Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 6-7. szám. 1931. június-szeptember - Birkás Géza: Egy francia tudós dunántúli utazása 1818-ban

d'entendement qu'elle m'apporta des oeufs durs: il fallut les manger, car il n'y en avait pas d'autres dans la maison. Enfin l'heure du coucher arriva: on prépara deux lits dans la chambre: mon hôte m'en offrit un, et se fourra dans l'autre, où il ronfla bientôt comme l'orgue d'une cathédrale ... Le matin, je me levai avant le jour, parce que j'avais beaucoup de notes à transcrire: je fis chercher du lait pour déjeuner; mais on ne put en trouver, et je fus obligé cette fois d'accepter le pálinka que le maître ivrogne alla chercher aussitôt qu'il fut réveillé." (II. k. 513—514 1.) Induláskor fizetni akar a szállásért, a gazda szinte megsértődve utasítja vissza az ajánlatot, az asszony azonban férje tiltakozása ellenére elfogadja a felkínált néhány forintot. Igen barátságosan válnak meg egymástól és szerzőnk kiskapolyi élményeinek elbeszélését a következő megjegyzéssel végzi : „ J'ai été généralement très-content de tous ces pauvres gentilshommes réduits à l'état de paysan, il y en a un assez grand nombre en Hongrie, et souvent j'en ai eu à mon service. J'ai toujours reconnu en eux un caractère particulier de franchise, de noblesse, d'exactitude à remplir leurs engagemens, qui n'existaient pas de même parmi les autres paysans." (II. k., 514—515. 1.) Általában meg van elégedve a parasztokkal, pedig sokat érintkezik velük, gyakran alkalmazza őket vezetőkül és mint láttuk, sokszor megszáll falusi vendéglőkben. Némely szokásukat, mint a kézcsókolást, a közös üvegből való ivást furcsának találja, de alkalmazkodik hozzájuk és ezért megbecsülik. Érdekes összehasonlításokat tesz a magyarok, németek, tótok és oláhok között. Rossz véleménye csak az oláhokról van, akiket Beregszászról Debrecenbe utaztában volt alkalma megismernie. Ezek szerinte nemcsak lusták, piszkosak és teljesen műveletlenek, hanem alattomosak, bosszúállók, tolvajtermészetüek is, nem csoda, ha a többi népek alsóbbrendű fajnak tekintik őket és rabszolgák módjára bánnak velük. E jellemzés mutatja, hogy Beudanttól a francia—oláh testvériségnek, a közös latin származásnak gondolata még milyen távol állott. Kiskapolyból azután Igaion, Dombóváron, Oroszlón át Pécsre érkezik. Dicséri ennek az útnak utolsó szakaszát, vagyis a Mecseken át vezető utat. Pécs városáról többek közt ezt írja: „La ville de Fünfkirchen (Quinque Ecclesiae, lat; Pécs hong.) est une des plus anciennes et des plus considérables villes de Hongrie. On croit qu'il existait déjà sous les Romains ... on y trouve une grande quantité d'antiquités qui conduisent à cette opinion . . Cette ville fut dans tous les temps d'une grande importance . . .