Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 6-7. szám. 1931. június-szeptember - Birkás Géza: Egy francia tudós dunántúli utazása 1818-ban

serviette à servir des oeufs. Les hommes étaient presque tous en chapeaux ronds ou en calottes de feutre : un grand nombre avaient de mauvaises capottes de drap blanc grossier, et un large pantalon de toile; quelques-uns, plus élégans étaient vêtus d'une culotte de gros drap bleu, par-dessus laquelle tombait la chemise, et avaient une veste de drap d'un gris bleuâtre." (II. k. 430—431. 1.) Ez a vásár cifra ruhás, furcsa fejkötőjü parasztasszonyaival valóban festői látvány lehetett, sokkal színesebb, mint egy mai veszprémi vásár, mert az egykori tarka, jellegzetes népviseletnek azon a vidéken ma már jóformán nyoma sincsen.

1

) A vásár néprajzi szempontból annál érdekesebb lehetett, mert benne három népfaj sereglett egybe: magyarok, németek és tótok. Horvátokat Beudant nem igen láthatott,

2

) tótokat azonban igen. A 18. században ugyanis a Bakonyvidék tulajdonosai nemcsak németeket, hanem felvidéki tótokat is tekintélyes számban telepítettek le a hegyvidéki falvakban. A németek nagyrészt megőrizték faji önállóságukat, ellenben a tótok lassanként be'eolvadtak a magyarságba. 1818-ban ez utóbbiak mindenesetre jóval többen lehettek, mint ma, amidőn csak egypár községben (Öskü, Csernye, Szápár, Jásd, Sur) vannak együttvéve körülbelül hétszázan.

3

) Magyarok vagy tótok voltak valószínűleg azok a sárgacsizmás, tarka ingvállas, dupla fejkötős asszonyok, akiket franciánk megcsodált. Veszprémet elhagyva, bejárja a Bakony egy részét, amelyről az egész országban mindenütt sokat hallott beszélni, mint olyan vidékről, ahol az erdőkben tanyázó rablók miatt a közbiztonság nagyon gyenge lábon áll. Mikor Pestről elutazott, egy inas, tudta nélkül, hatalmas kardot csúsztatott bele a kocsijába. Ennek a kardnak, ha megtámadták volna is, bevallja, nem nagy hasznát 1

) Hogy a Beudant által leírt veszprémvidéki női viselet és főkép a kettős főkötő milyen lehetett, arról fogalmat ád a budapesti Néprajzi Múzeum I. emeleti III. termében látható Weiber aus Weszprien c vizfestmény, amely a mult századi első feléből két parasztasszonyt ábrázol. 2

) Ez nem valószínű, de nem lehetetlen, mert ebben az időben a veszprémi vásárok nagyon látogatottak voltak. Somogyból is hordtak gabonát, fát, gyapjút és egyéb terményt a veszprémi, keszthelyi és nagykanizsai piacokra. Kaposvár, Szigetvár és Barcs csak a vasútvonalak kiépülése után váltak központi piacokká. Somogynak pedig csekély számban ma is vannak és 1818-ban még inkább voltak horvát, illetve rác vagy sokác lakosai. (Dr. Kogutowicz Károly: Dunántúl és Kisalföld, Szeged 1930. 215. és 192. I.) 3

) Dr. Dornyay Béla : A Bakony. Budapest, 1927. 34—36 1.