Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 4-5. szám. 1931. április-május - SZEMLE - Somogyi Antal: Reflexiók egy kiállítással kapcsolatban

azonban nem állt meg a modern művészet, hanem szinte dogmává emelte azt az elvet, hogy a téma nem számít, sőt veszedelmes, mert a műalkotás igazi művészi elemeiről eltereli a figyelmet. Csak szurrogátum, amellyel gyengébb tehetségek élnek, hogy művészetük hiányait az ábrázolt tárgy érdekességével pótolják. A probléma tisztázására már most a következő szempontok vezetnek. Tény, hogy a művész tehetségét nem az dönti el, hogy mily témát dolgoz fel, hanem a feldolgozás művészi színvonala, s azért igen könnyen előfordulhat, hogy egy kis gyümölcscsendélet művészi értéke nagyobb, mint egy nagyméretű történeti tárgyú festményé. Azonban egyenlő művészi kvalitást véve alapúi, a témát nem lehet mellékesnek mondani. Nem mellékes az a művészre nézve. Egészen bizonyos ugyanis, hogy a nagy téma megoldása oly formai feladatok elé állítja a művészt, amelyek jelentéktelen, vagy egyszerű témáknál fel sem merülhetnek. Nem mindegy például, hogy teknősbékát mintáz-e a szobrász, vagy egy diszkoszvető atlétát. A British Múzeumban egy fedél alatt van egy nagy márványtömbből kifaragott szkarabeusz-bogár és a Parthenon frize. Akár az ismeretlen egyptomi művész alkotását, akár a nagy Phidias lovasait nézzük, a művészi alkotóerő egyforma tökéletességével állunk szemben, és mégis meg kell állapítanunk, hogy Phidias domborművében van egy művészi többlet, amit a mester sohasem tudott volna elérni, ha szintén egy szkarabeusz-bogarat ábrázolt volna. Azt mondhatná valaki, hogy a szobrászatra érvényes lehet ez az okoskodás, mert ott formákról lévén szó, valóban nem mindegy, hogy formaszegény, vagy formákban gazdag témát választ-e a művész. A festészetben azonban egész más a helyzet. Ott a színeken a hangsúly s egészen mellékes, mi a színek hordozója. Nos, Michelangolo abszolút művész volt s annyira tudta, mi a tiszta művészet, mint rajta kívül igen kevesen, de nagyot nézett volna, ha azt hallja, hogy például az a tragikus mélységű szinakkord, amely mint mély orgonabúgás zeng ki Utolsó ítéletéből, épen úgy kialakulhatott volna lelkében, ha nem az utolsó Ítéletet, hanem egy csendéletet kellett volna festenie. De nem mellékes a szemlélőre sem, hogy valamely szobor vagy kép mit ábrázol. Tudom nagyon jól, hogy a műalkotás hatása egyenes arányban van avval a megilletődéssel, ámulattal és csodálkozással, amely a művészt alkotásra inspirálta s ha nekem egy festő akárcsak egy virágszálon meg tudja éreztetni a lét misztériumát, készséggel elismerem, hogy nem egy virágszálat rajzolt le, hanem valami nagyot alkotott, valami mély titkot revelált. De a létnek s különösen az emberi léleknek vannak nagyobb és még nagyobb csodái, s talán mégsem egészen mindegy, hogy a művész melyiket hozza alkotásával közel hozzám. Készséggel elismerem viszont, hogy a modern művészet témaszegénysége nem oly nagyfokú, mint általában gondolják. Hogy az úgynevezett nagy témák hiányoznak, ennek okai nemcsak a művészek, hanem a kor, amelynek nincsenek művészeket inspiráló nagy gondolatai.