Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 1-3. szám. 1931. január-március - Nagy József: Az igazság

ről érik. Mindezek azonban nem igazságok, hanem fikciók, bár az ember számára szükséges fikciók. A logikus gondolkodás műfogásai ezek, kényelmes segédeszközök, amelyekkel a dolgokat értelmünk hálójába felfogjuk, s ezért nagy értékük van, de a valóság vonásait nem tükrözik. Termékeny tévedések tehát, amelyek nélkülözhetetlenek a tudományhoz s általában az emberi kultúrához s ezért hozzá vannak nőve a szivünkhöz, lehetetlen tőlük elszakadnunk. Az ember ettől a beszédtől egy pillanatra megszédül. Forogni kezd vele a világ és minden gondolatunk és eszményünk úgy lebeg előttünk, mint valami álomkép, amelynek nincsen realitása: szines buborék az egész. A fikcionálista Kant tekintélyére hivatkozik, mint a maga elméletének az ősére és a legújabb gondolkodók közül Nietzschét állítja maga mellé védőül. Mindezek komoly nevek, noha épúgy tévedhetnek, mint bármely közönséges ember. Némi eszmélkedés után azonban nem nehéz belátni, hogy hol rejlik a fikcionálista alaptévedése. E tan hirdetője egy teljesen igazolatlan, sőt ezerszer megcáfolt metafizikai tévedésre épít: abban a felfogásban van, hogy csak az a való és igaz, ami materiális, amit az érzékeimen átveszek észre. S mivel az érzékek sok valóságról tanúskodnak, az egység, s vele mindaz, ami tudtunk szerint van, de materialitása az érzékek révén nem igazolható, — fikció. A mi világunk tehát anyagi valóságok hatásából, azaz érzéki észrevételekből és fikciókból alakul ki. Az ember az a lény, aki oda van állítva a sok más anyagi valóság közé és a léte a velük való küzködés. E küzdelem terméke a tudatosság is és mindazok a műfogások, amelyek segítségével fölül akarunk maradni a dolgokkal vivott harcban. Mindez szép költemény, amelyet azonban a maga egészében semmi sem igazol. A mult század ama törekvése hozta létre ezt a világképet, amely a darwinizmust is szülte, hogy t. i. az életet a harcból értse meg és a gondolatokat mint e harc eredményét fogja fel. Minden azt mutatja azonban, hogy a szellem, az immateriális mozzanat eredetibb és előbb való, mint az anyagi, mert az anyag felismerése sem lehetséges ezek nélkül az immateriális mozzanatok nélkül. A valóságnak, tehát a gondolkodásnak is előfeltétele valami egyetemes immateriális módon fennálló rend, amelyet a valóság megvalósít és a gondolkodás elgondol. Vannak szükséges mozgások és szükséges igazságok. A viz a magasabb helyről mindig a mélyebben fekvő felé fog folyni, s a 2 x2-t mindig 4-nek kell gondolnunk. Itt tehát történésnek és elgondolásnak olyan előfeltételei vannak, amelyek nagyon is realitások, hiszen