Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 4-5. szám. 1931. április-május - SZEMLE - A Győri Szemle ankétje a városfejlődésről - Kallós Henrik: Kivételes idők kivételes jelenségei

birtokrendezésben az egyetlen, ami sikerültnek mondható), másrészt a környékbeli falvak népességszaporulata nem sajátos győri jelenség. így van ez minden nagyobb város és különösen minden gyár város körül. Kispest, Újpest, Pesterzsébet nagyobb szaporulata (260/0, I50/0, 68.40/0) ugyancsak arra vezethető vissza, hogy a most említett pestkörnyéki helyek lakosságának nagyrésze Pesten keresi kenyerét, de a környéken lakik, mert olcsóbb a lakás, élelem stb. Bizonyos, hogy az országos átlagon alulmaradásnak legfőbb oka a szomorú gazdasági helyzet, amely egyenesen világkrízis, amely azt okozta, hogy az utóbbi években, kivéve azt az egy-két kisebb gyárat, amely a volt Agyúgyár műhelyeiben elhelyezkedett, komoly gyár alapítás nálunk nem volt, meglevő gyáraink, különösen, amelyek azelőtt exportra dolgoztak, megállottak, az üzemben levők is nagy üzemredukcióval dolgoznak, ami azután természetesen a kereskedelemben, a kisiparban is érezteti hatását. A tény megállapítása és az okok felderítése után eldöntendő az a kérdés: ml a teendő? : Arra a kérdésre, vajon úgy, mint a 90-es években a vasúti közlekedés rohamos fejlődésével a város szerencsés városfejlesztési politikájával áttért gabonakereskedő városból kereskedő, ipari és főleg gyáripari jellegű városfejlődési irányba, szükség van-e arra, hogy, a város ma is fejlődési irányt változtasson, válaszom: határozottan nem. 1930. december 31-én, a népszámlálás napján csak úgy, mint az 1920—1930. tiz évi idő alatt olyan gazdasági világkrízis volt olyan világháború következményeként, hogy hozzá hasonlót nem ismer a világtörténelem. Az ilyen abnormális időkben megejtett népszámlálás nem alkalmas következtetések levonására. A kivételes időket nem lehet normális idők mértékével mérni s a kivételes idők jelenségeiből nem szabad tanúiságokat levonni a remélhetőleg mielőbb bekövetkezendő normális időkben követendő városfejlesztési politika irányára. Olyan városban, amely már csak azért sem lehet mezőgazdasági város, mert nincs határa, nincs termőföldterülete, amely várost már földrajzi helyzeti is kereskedői, ipari és főleg gyáripari jellegre utal, az általános gazdasági helyzet javulása előtt jelentékenyebb népességnövekedésre számítani nem lehet. Addig is sokat segítene, ha megváltoznék az a mostoha elbánás, amelyben a városoknak és különösen a mi városunknak az utolsó években a kormányhatóság részéről része van.