Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 4-5. szám. 1931. április-május - Németh Ambrus: Adalékok a szentferencrendiek egykori győri kolostorának történetéhez. I. közlemény
húzódó várfal mellett, az u. n. Középbástga közelében, vagyis a mai Megyeház-utca és az Újvilág-utca keresztezésének tompa sarkallata helyén van a kolostor. A tárgyunkra vonatkozó többi képet vizsgálva arra az eredményre jutunk, hogy azok több változtatással az Aginelli-féle kép nyomán, vagy pedig a várnak és a városnak felületes megszemlélése, avagy épen csak képzelet után készültek. 1 ) Azért ezek- a kolostor helyének megállapítására nézve nem is vehetők figyelembe. Más szóval a kolostor helyéül az Aginelli-féle kép nyomán azt a tompaszögű területet kell elfogadnunk, melyet a Megyeház-utca déli sorának és az Újvilág-utca nyugati sorának tompa összesarkallása határol. A kolostor Győrnek török kézre jutásakor, 1594-ben teljesen elpusztult. Nem az ostromlás közepette érte a csapás, hanem, mint Balázsovits írja (i. m. 172. 1.) Szinán pasa romboltatta le a protestánsok kérelmére. Ebből az tűnik ki, hogy a ferencrendiek hathatósan küzdöttek a protestáns vallás elterjedése ellen. Megsemmisültek a kolostor iratai is. Ily szomorú sorsra jutott a kolostorral együtt a Magyarországi Szent Erzsébet nevét viselő templom is. A hajléktalanná vált ferencrendiek elmenekültek Győrből; ennek visszafoglalása (1598.) után azonban ismét visszatérte!;. A katonaság lelkigondozásával foglalkoztak és az egyre jobban erősödő protestantizmus visszaszorításán fáradoztak (Balázsovits i. m. 172. 1.). Jóidéig sem kolostoruk, sem templomuk nem volt, csak lakókként tengődtek. Végre 1614-ben kedvezőre fordult sorsuk. Győr várának akkori főkapitánya (generalis capitaneus), Báró Prainer János, aki kiváló gondossággal őrködött katonáinak valláserkölcsi életén is, vette pártfogásába a ferencrendieket Az volt a szándéka, hogy a ferencrendieknek, akik visszatelepedésük óta a német katonaság lelkivezetői voltak, kolostort és melléje templomot építtet. Legalkalmasabbnak találta erre a célra a mai megyeháza területén fekvő, de az 1566.-iki tűzvész következtében romokban heverő, Szent István vértanúról nevezett hajdani plébániatemplomot, ezt akarta újraépíteni és melléje kolostort emelni. Minthogy a város e részének a földesura a győri székeskáptalan volt, azért báró Prainer először is ahhoz fordult engedélyért. A káptalan 1614 április 12-én felelt Prainernek. Kiemeli ritka katonai és vallási erényeit, köszönetet mond neki újabb búzgólkodásáért. Azután elsorolja a föltételeket, melyeknek elfogadása esetén megengedi a Szent István-templom újraépítését, mellette kolostor emelését, valamint a ferencrendiek birtokbaiktatását Ezek a föltételek a következők: A kolostorba magyar- és németnyelvű atyák telepítendők. A templomban rendesen és katholikus módra német nyelven legyenek szentbeszédek. Az atyák a székesegyház iránt köteles tiszteletet tanúsítsanak. A káptalan jogkörébe és plébániai jogaiba, u. *) V. Ö. Pfannl Jenő, Régi ábrák Győr váráról. Győri Szemle, 1930.
