Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.
I. évfolyam. 1-3. szám. 1930. január-március - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gálos Rezső: Adatok a Himfy Szerelmei történetéhez
'seine Linke nachlässig im Schoosse ruhend — seine Augen auf den Wasserfall hinstarrend — unter einem Oelbaum, der sich über ihn beugt, auf einem stumpfen Aste hängt sein Helm. Sein Costum ist ein Seitkoller (?), der nachlässig offen ist — lange Hosen — auf ungarische Art umgeformte Spornstiefeln — sein Hals ist offen, ohne Halsband — seine Haare hängen nachlässig in's Gesicht. Charakteristik der Person : er ist sehr traurig, ist ein Kriegsgefangener. Charakteristik der Gegend. Es ist eine sternhelle Sommernacht. — Der halbe Mond schwebt ober den Alpen einseitig. Die Felsenmassen liegen in blassem Licht (nach den Ausdrücken des Gedichts) aschgrau, wie ausgebrannte Trümmer einer Welt. Das Licht fällt stark auf den schäumenden Wasserfall und versilbert ihn grell. — Auf der rechten Seite, wie auch in einigen sichtbaren Felsengrotten ist schwarzes Finsterniss. Man kann auch am Dorfe perspectivisch ein loderndes Feuer, wie von (Glühwürm- ?)chen umgeben, anbringen. Unterm Bilde stehen folgende 4 Verse : Az Ifjúság' kellemeit Itt hullattya termetem, Az életnek örömeit E' nagy Sírba temetem. A cim téves : a kép a Kesergő Szerelemnek nem a VII., hanem a VIII. énekét illusztrálja, onnét való az idézet is. (Minden Munkái, id- kiad. I. k. 68 1.) Nyilvánvalóan hatalmas élmények emléke : a részlet is, amelyet ékesíteni szándékozott, a Kesergő Szerelemnek legélesebb vonalakkal rajzolt képe s volt már alkalmam rámutatni, hogy a Himfy Szerelmeinek épen a leíró részletei és a hasonlatai élményi vonásaikkal megmutatják keletkezésük helyét és idejét is 1 ) A fent kiadott jegyzetekben Kisfaludy maga is megmondja, hogy a kép hadifogoly korából maradt emlékében. Föl kell ütnünk tehát Napló és Francia Fogságom cimü munkáját — a magyar szépprózának egyik, eléggé nem méltányolt remekét — s hamarosan megtaláljuk a kép eredetét július 18-án : Limoneból Fontana és Sospello felé a Colle di Tendán át vezet útják s a Tenda szikláiról van szó: „tetemem törődött ugyan, — írja — de lelkem teli van nagy képekkel — nem alhatom." (M. M. VIII. k. 317—323. 1.) Hadd utaljak néhány párhuzamos részre : Napló. Kesergő szerelem. Nézd ezeket a szörnyű havasokat, Hol a havas kőszálai mint emelik ősz fejeiket a levegőnek Az egeknek merednek magasságában - a fellegeket hasogat- S feneketlen nyilasai ják : hinc atque hinc vastae rupes gemi A poklokra dőlednek ; nique minantur — In coelum scopuli : amott egy nagy szirttest az égnek sarkát láttatik vállán tartani a levegőben... Nézd itt alattam ezt a mélj örvényt, Hol a szirtek fenyegetnek, melly sötét torkát tátani láttatik, az Hogy fejemre roskadnak örvény fenekén egy viz tsavarog . arra S dörgő vizek ijesztgetnek, hömpölyög, a merre az ut két gőrön- Hogy magammal ragadnak ; gyös, már-már dőlő sziklafal között keresztültöri magát. l ) A Dunántúl a két Kisfaludy költészetében. 1927. 16. 1.
