Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 1-3. szám. 1930. január-március - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Petz Lajos: Győr zenei élete a szabadságharc alatt és után

a magyar hazának és sok száz igaz magyar hazafinak annyi gyászt szereztek. A százados elnyomatás után a nemzeti öntudat vulkanikus kitörése elöntött mindent, ami útjába került ; mihelyt az izzó láva kihűlt, már csak rom és hamu maradt utána, Egy-ideig még fenn lobogott a szabadság zászlója, hogy azután annál gyászosabb, sötétebb éjtszaka leple boruljon reá. Zenei életünkre sem lehettek ezek az események behatás nélkül. A nemzet lázas gyötrelmeinek korszakában még él a magyar dal, hogy azután hosszú időre elnémuljon és csak a hazáért aggódó lelkekben keljen titkos visszhangra. Az események rohamos fejlődése mellett városunk általános, — nemzetközi színezetű — zeneéletében egyelőre nem mutatko­zott visszaesés, bár a hazafias lendületek kifejezésének határt szabott városunk földrajzi fekvése, az egymást felváltó magyar és osztrák seregek bevonulása. Természetes, hogy ily körülmények között nyugodt zenei életről tartósan szó sem lehetett. A Férfi­dalegylet működését 1848-ban ugyan nem szüntette meg teljesen, de mert tagjai közül sokan a zenei babérokat a harc dicsőségével váltották fel, utóbb tevékenységében mégis meg volt bénítva, sőt később teljes tétlenségre kényszerült. A politikai események árja úgy a Dalegyletet, mint a polgári zenekarokat magával sodorta. Inter arma silent Musae. A városi zenekarok is elhallgattak. Nincs róluk több hiradás, legfeljebb, mint az utolsó tanácsi határozatból láthatjuk, az özvegyeikről való gondoskodás. A szabadságharc gyászos vége után mindazt, aminek csak némi hazafias jellege volt, az osztrák abszolutizmus elnyomta. Minden, a szabadság gondolatával csak némi vonatkozásban levő mozgalmat igyekezett csirájában elnyomni. Schivny ezredes, győri várparancsnok, 1852. V. 31.-én Dorner megyefőnökhöz intézett iratában a színházban előadott Egmont-ra. vonatkozólag irja: „Einige Unzukömmlichkeiten, besonders im letzten Akt, wo die Vision dargestellt wird, sind vorgekommen." Kéri, hogy a szinház cen­zorát, Eckert, megfelelő eljárásra utasítsa. Hogy a Férfidalegylet megszünt-e, — alakilag is — arról hiányzanak adatok. Richter visszavonult az egyházi zene birodal­mába, Kovács Pál is elhallgatott, csak Ecker folytatta még pár évig naplófeljegyzéseit és „Theaterkritiken" cimü naplóját, de ebben már sem a nemzetőrségről, sem a Dalegyletről nincs meg­emlékezés. Azután 1852. október 4.-én maga is letette a tollat örökre, miután naplójegyzetei már 1850. október 17 -én megszűn­tek, így jutottunk el 1853. végéig, amikor zenei életünk egyik oszlopa, Richter Antal is kidőlt. Meghalt 1854. január 2 án ; vele azután városunk zenei életének első korszaka lezáródott. Ami azután hátramaradt, csak az osztrák katonazene és az átutazó művészek hangversenyei voltak, búfelejtőül pedig, mivel az előbbiek egyike sem volt alkalmas hazafias érzések ápolására megmaradt a — cigányzene. Petz Lajos.

Next

/
Thumbnails
Contents