Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 1-3. szám. 1930. január-március - SZEMLE - Travnik Jenő: A Kudrun-eposz magyar átköltésben

Bár az eposzban is van Kudrunnak szíves köszönő szava Ortrun számára (XX : 1040.), a jobb bánásmód csak külsején látszik meg : . . . ir varwe rosenrot wart in kurzen zîten von trinken und von spîse. des wart ir vil bereite, dô enwas diu arme niht sô wise.

1

) Jellemző a régi költő iróniája : nem volt tehetsége a szegény Kudrunnak ahhoz, hogy magatartásán változtasson, megszokja ezt az életet. — Idegen az eposzból megismert jellemétől naiv anyáskodása, ahogyan egykori kérőjének, Hartmutnak, Hildeburgot ajánlja hitvesül : .Téged szeret egy más, de te meg nem láttad : rejté szive kincsét, szerelmit irántad. Nem szól, sohasem fog, ha ki nem találod, őnála lehet csak boldogulásod.* Hartmutot nem is halljuk, Hildeburg sem szól, csak elpirul. Gudrun pedig örvend, mint jót aki mivel Kinek szíve helyén : törődik a szívvel. (53—54 1.) A népmese és az idill meghittsége ez. Nem szólva arról, hogy Hildeburg vonzalma, amint már a fogságban megfogan lelkében, Regőci kedves leleménye, az eredetiben Hartmut csak úgy fogadja el Kudrun ajánlatát, amelyet ez négyszem közt tár eléje, ha a menyasszony nincs rangján alul. Kudrun nemcsak biztosítja erről, hanem még mielőtt a férfi határozna, közli vele, hogy öccsének, Ortwinnak, Hartmut király nővérét, Ortrunt, szánta. Nos, mit mond erre Hartmut ? Er sprach: ,daz lobe ich gerne, „und lobte ez an ir hant. swie schiere sô min swester bî dem von Ortlant stât under kröne, so wil ich nicht verzîhen die schoenen Hildeburge, si 'nmüeze mit mir geben unde lîhen."

2

) (XXX : 1642.) így beszélnek az eposz királyai és királyleányai, akiknek érzelmi életét is a hűbéri társadalmi rend erkölcsi szempontjai és illemszabályai hatrozzák meg úgy, hogy modern individualizmusról e vonatkozásban még ott sem beszélhetünk, ahol az egyén szembehelyezkedik közösségével. x

) Sievers kiad. : XXI : 1046. 2

) Kőrös fordításában (kiad. Kisf.-társ., 1910) : „Kezem rá!" szóla Hartmut, „im ezt ígérem én: Mihelyt Ortrun húgomnak korona lesz fején, Mint Ortvein hitvesének, nem lesz ellenvetésem Szép Hildeburga ellen, a hűbért majd együtt oszthatja vélem " (243. 1.)