Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 1-3. szám. 1930. január-március - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Szabady Béla: Dallos Miklós győri püspök Pázmány Péter küldetésében

okos emberekkel könnyen megegyezhetnek". Abban sem kételke­dik, hogy „a jezsuita kötelezettségektől fölszabadult" Pázmány mindenben alkalmazkodni fog az ország törvényeihez és nemzeté­nek előbbrejutásán fáradozik, hazája megmaradásáért munkálkodik. Arra azonban legyen készen, hogy — „mivel a nagy embereket irigység kiséri" — az érsek személyét sem kíméli meg a gyanúsí­tás, mellyel szemben türelem szükséges. A nádort is megrágalmaz­ták vele, hogy királya ellen fegyveres felkelésre készül és fiát akarja erdélyi fejedelemmé választatni. Majd szeretetét, jóindulatát, tiszteletét ismételve izeni Pázmánynak, kérjen a királytól a nádor­hoz intézett parancsot, hogy ez a magyar királyi tanácsosokat hívja össze. A nádor nagy fontosságot tulajdonított ennek a tanács­ülésnek, mert ezen Pázmány személyes ismeretségbe került volna a királyi tanács tagjaival. Dallos azt hitte, hogy ennek a tanács­ülésnek nem egyetlen célja volna az új érsek kinevezésének be­jelentése, azért azt a véleményét nyilvánította, hogy a tanácsosok fárasztása helyett elegendő volna, ha a nádor levélben közölné a tanácsosokkal Pázmány kinevezésének gyorsan terjedő hírét. De a nádor azzal vágta útját a további vitatkozásnak, hogy kijelentette : „no, én tudom, hogy jobb leszen így". A hosszú ideig tartó nádori kihallgatás kíváncsiságot ébresztett a háznépben : a nádor­tól kijövő Dallos észrevette, hogy az udvarmester és egyéb ifjú emberek hallgatóztak. így nem csoda, hogy a nádor fia moso­lyogva tehetett már a tálalás előtt szemrehányást Dallosnak titko­lózása miatt. Az ebéden a beteges nádor állva, süvegét letéve tele poharat köszöntött az új érsek egészségére. Ebéd után a ven­dégek dolgozószobájába kísérték a nádort, kit most Dallos meg­kérdezett, megkapta-e Kiesi biboros levelét, melynek Pázmány Péter ajánlását kellett tartalmaznia. A nádor tagadó válasza után átadta Dallosnak a maga válaszlevelét és elbúcsúzott tőle. Az el­köszönés után már várta Thurzó Imre gróf és a maga lakására hívta Dallost. Itt érdekes kis vitában öntötte ki a fiatal gróf nem­tetszését a király választása miatt, mert bár gratulált „Pázmány úrnak" és szolgálatrakészségét jelentette, kissé fiatalos merészség­gel és kevés jogi ismerettel elhamarkodottan nyilatkozott. „Ámbár Pázmány úr legyen is az érsek, nem engedjük, hogy Magyarország primása legyen." Dallos nem akart további vitát állani az ifjú fő­úrral s röviden csak annyit állapított meg, hogy az érsek uraknak ősidőktől fogva megvannak rendes címeik, melyek őket azonnal megilletik, mihelyt kinevezésük megtörténik. Dallos ezután a beszélgetés után körülbelül megbizonyoso­dott arról, hogy a királyi akarat előtt való meghajlás és a maga századának udvarias formaságai mögött mennyi őszinte érzésre számíthat Pázmány. Érthető, hogy Dallos arra is kíváncsi volt, milyen érzelmeket árult el Thurzó bizalmas, belső emberei előtt. Ezért megkérdezte Sárközit, hihetőleg a nádor titkárát. Tőle aztán meghallotta, hogy a Pázmány-kombináció fölvetődésekor kimutatta nemtetszését, majd megjegyezte, sokaknak fájdalmat okoz majd ez N

Next

/
Thumbnails
Contents