Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.
I. évfolyam. 1-3. szám. 1930. január-március - Lám Frigyes: Ferdinand Raimund és Győr
tettre. Szegény Raimund Győrről álmodott, ahol életének legszebb idejét töltötte, — de lelke nem a múltban járt, hanem a jövőben : lelki szemével látta, hogyan teszik majd pocsékká Győrött az ő művét. Felébredt és kétségbeesésében agyonlőtte magát. Ebből a maróan gúnyos kritikából is láthatjuk, hogy még három évtized múlva is emlékeztek Győrött a nagy és boldogtalan poétára. íme, ezekből a gyér adatokból, néhány újságcikkből, nem mindenben hitelt érdemlő feljegyzések kritikai megrostálásából, következtetésekből és feltevésekből kellett összeraknunk színházunk történetének azt a fejezetét, amely a külföld szemében a legérdekesebb, s amellyel Győr a világirodalomba kapcsolódik. Arannyal fizetnék meg a németek minden egyes szinlapunkat, amelyen Raimund neve szerepel. 1 ) A nagyon szépen kifejlett Raimund-kutatás specialistái viszont kétségbeesetten állapítják meg, hogy a költő győri idejénél még csak a soproni és a szombathelyi homályosabbak — bár a soproni színészet történetét ismertető Vatter Ilona könyve két újabb soproni Raimund-szinlap felfedezéséről is beszámol. 2 ) Egy dolgot azonban az ő könyvében is helyesbítenünk kell : „Sopronban az első Raimund-darabot, Der Barometermacher auf der Zauberinseit, Bubenhofen hozza szinre 1825-ben (pontosan 1825. január 5.-én), melynek előadásával a soproni szinház egy évvel előzte meg Pestet" — irja értekezésének 73. lapján. Nos hát, a legelső magyarországi Raimund-előadás dicsőségét Győrnek kell követelnünk. Bubenhofen társulata, a sugó által összeállított műsor tanúsága szerint, 3 ) már 1824. október 7.-én adta elo a Barometermacher-tLám Frigyes. *) Csudálatos dolog, hogy Raimund nevét, a győri színészet legnagyobb dicsőségét, Koltai Virgil Győr színészeié cimü könyvében, mint győri szinészt, nem is említi. Darabjait ismerte, beszámol azoknak előadásáról is, de azt nem is tudta, hogy győri színész is volt. 2 ) Vatter Ilona : id. m. 60. 3 ) Theatralische Andenken von Carl Wilhelmi, Soufleur (sie !) gedruckt bey Leopold Streibig, Raab. 1824. 16 lap.
