Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 9-10. szám. 1930. november-december - SZEMLE - Travnik Jenő: Kisfaludy Károly

Kisfaludy Károly. A irodalmi centenáriumok nemcsak a művelt közönséget eszméltetik egyes költői, írói pályáknak a köztudatban sokszor elhomályosuló értékeire, hanem el nem szalasztható alkalmak a tudomány számára is, hogy ellenőrizze eddigi megállapításait, a századforduló hősét s ennek oeuvre-jét, nem ritkán kiragadja merev, muzeális elraktározottságából, és a tudományos vizsgálódás jelen fejlettségének fokán és uralkodó módszereivel magyarázza s fogalmazza meg pályájának jelentőségét. Ezt a revíziót minden kornak el kell végeznie, hogy számot adhasson szellemi birtokáról, amelynek összefüggésében a fejlődés régebbi szakaiban termelődött értékek mint erőtényezők beágyazódtak. E nélkül a mindenkor megújuló ráeszmélődés és tudatosítás nélkül a fejlődésnek a múltba eső vonala szaggatottnak és egy-egy elmúlt fejlődési szakasz képe mozaikszerűnek látszik. Ezért helyénvaló volt a győri Kisfaludy Irodalmi Kör pályatétele, amely névadó Dioskurjai egyikének életművét jelölte ki termékeny föladatul. Köztudomású, hogy e pályázat eredményes volt. A bemutatott és kitüntetett dolgozatnak stílusában simított és anyagában némiképen bővített változata azóta meg is jelent.

1

) Speneder az anyagnak és a rá vonatkozó irodalomnak tüzetes ismeretével fogott hozzá munkájához azon a ponton, ahová a Kisfaludy-kutatás előtte eljutott. Jóllehet ez az irodalom (Toldy, Bánóczi) úttörő és általában hasznos munkát végezett s újabb termékeiben (Kéky, Gálos, Szinnyei) — éppen a centenárium táján — megkísérelte az idevágó részletjelenségeknek egységesebb elméleti alapon való modern tárgyalását is, valamennyi problémánk megoldása a jelenségek egészét átfogó alapon még fennállott, mint izgató feladat és komoly követelmény. Szerzőnk, aki tárgyilagosan itél elődeinek elvégzett munkájáról, tudatában van a vállalt feladat nehézségeinek, hiszen Kisfaludy Károly esetében még az empirikus anyag (életrajz, tárgytörténet, idegen hatások) sem mutatja azt a kívánatos teljességet, amely az elméleti egybefoglalás természetes előzménye. Ezért Speneder is, amikor a rendelkezésre álló empirikus anyag és a Kisfaludy Károlyra vonatkozó irodalom helyes eredményeinek fölhasználásával meg akarja alkotni azt az átfogó szintézist, amelyben a költő egyénisége, műve és kora valamennyi kialakító és egymásra-ható tényező meghatározta kapcsolatosságukban mutatkoznak, kísérletnek, vázlatnak tekinti művét. Kísérletnek kell tekintenünk azért is, mert Speneder irodalomtörténetíróink közül elsőnek értékesíti e kérdés-komplexum vázlatos feldolgozásánál azokat a szempontokat és meggondolásokat is, amelyekkel a német *) Bécsi Collegium Hungaricum Füzetei (szerkeszti Lábán Antal) IX. — Speneder Andor : Kisfaludy Károly. Budapest. Egyetemi nyomda. 1930.