Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 9-10. szám. 1930. november-december - Fára József: Kisfaludy Sándor ifjúkori költeményei

A' szép nemnek magán kívül Ragadó veszedelem ; Képén nyájas szelídség ül, Ajkán tegzes szerelem. Tükre igaz Barátságnak, Ragyogó józan erkölts ; Kedvellője szűz Mú'sáknak, Érzékeny Szív — igaz Bölts. Néked Magyar Ifjak fénnyé ! Sok I— -e nap virradjon, Nemzetséged nagy Reménnyé ! Eg Nestori kort adjon. Hogy élhess gyönyörűséggel, Millyt Elisium adhat ; Kérem Eget esdekléssel — Igaz kérés — fel — is hat. El-ne borullyon víg Eged, Soha búk' fellegétől, Hogy ment légyen drága él'ted Minden ártó bal féltől. A' vad halál rút homállyá Kiméllye napjaidat ; Egek bőv áldása szállya Fejed, 's minden fajodat. Halgatnom kell — nem lehet már — Szavakat nem találok ; Teli szivem még sokat zár — Barátod élek, 's halok. Hív kebel Barátod — Míg leheli — Sándorod.

1

) *) Ezt a költeményét Skublics Imre névnapjára írta október 4-én kétségtelenül Erdélyből. — Nem lehetetlen, hogy Skublics erre a költeményre írta válaszként a Kisfaludyhoz intézett alábbi költeményét. A' Barátság. Kos Hava 30-kán Bagladban. Szent a' Barátságnak, és édes hatalma, Öröm szövetsége, Boldogság jutalma ; Enyhítő, orvosszer az epedő szívnek, Nyájas, enyelgő Társ a vidult Léleknek. A' Bérezés vad Erdők, 's égbe nyúló Hegyek, Borzasztó Koszirtók, Tenger, 's örvény völgyek