Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 9-10. szám. 1930. november-december - Fára József: Kisfaludy Sándor ifjúkori költeményei

menynek, valamint az sem, Hogy megállapítsa, mi azokból fordítás és mi Kisfaludynak eredeti költői alkotása ; célunk csak az, hogy a magyar irodalomtörténetnek megmentsük őket. Hamis ! — álnok — hűségtelen Lélek ! Éretted ! Leveledért epedek ! — — — Meljem a' megvetés' Szívem a' hitszegés' Kínja tépi ! ! Mit vétettem Ah Kegyetlen ! — Te hitetlen ! — — 'S hát ezek tett ajánlatid ? Mérges méz voltak szavaid ! — — Vétettem. Hogy — hittem ! ! 1 K—„—

y S—„— J—„—z. Skorpió Hava 4-kén 1792-ben. Vigad Lelkem — örvend Szívem, Vigadva foly minden ér ; Fel elled minden Tetemem Szökdétsel bennem a' vér. Mert S— — csok Unokája, Zala nagy vármegyének Kevélysége, — nemes fajjá Napját éri nevének. Ki Grátiák alkotmánnyá, Példája nemes Szívnek ; A hím nemnek Ragyogvánnya, Méltó, mondjam Remeknek. x

) Kisfaludy ezt a költeményét — minden valószínűség szerint — 1792-ben írta, erdélyi tartózkodása idején és onnan küldhette meg Skublics Imrének, aki arra az alábbi költeménnyel felelt : — Panasz.

1

) 'S lelkem vérzi ! ! Válasz Pécsen, 1792-ben. Sándor ! Hadgy'd még Tegzében Tőredet, Ne vonn'd olly hamar ívedet : Mert könnyen el-pattanik. Késő azután Bánatod, Hasztalan minden Haragod Midőn a' Seb már vérzik.