Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 9-10. szám. 1930. november-december - Velsz Aladár: Kautz Gyula

gármestere, és Krisztinkovich Ede. A leadott 1509 szavazatból Kautz Gyula kapott 777-et, Kozma Imre 658-at, Krisztinkovich Ede 71-et, 3 szavazat érvénytelen volt s így Kautz Gyula elnyervén a leadott szavazatoknak több mint a felét, megválasztott képviselőnek ő jelentetett ki. Ettől kezdve egész 1881-ig, amíg Győr városnak képviselője volt, minden ügy, amelynek kedvező elintézése a kormánynál és az országgyűlésen Győr város érdekében volt, magán viselte Kautz Gyula országgyűlési képviselőnek kézjegyét s nem volt olyan igazságos, méltányos és a város érdekeit előmozdító ügy, amelynek kedvező elintézését az országgyűlésen vagy a kormánynál nagy befolyásával és tekintélyével ki ne küzdötte volna. Hogy mint képviselőnek milyen tekintélye volt, mutatja és bizonyítja az, hogy 1866. március 5-én az alsóház Kautz Gyulát 225 szavazattal a közös ügyek tárgyában alakítandó bizottmány tagjává választotta, amely eredmény különösen igazolja az ő nagy értékét, ha figyelembe vesszük azt, hogy a megválasztott 52 tag közül 244 legtöbb szavazattal Deák Ferenc választatott meg, míg az 52-ik tag gróf Apponyi György 156 szavazatot kapott. — 1866. április 29-én a Győri Közlönyben megjelent közlemény szerint a közösügyi bizottságban Kautz Gyula, Lónyai Menyhért és Trefort Ágoston fogják az egész közgazdasági és pénzügyi rendszert kidolgozni, majd az 1866. május 31-én megjelent Közlönyben olvasható, hogy az államgazdászat és anyagi érdekek tárgyában kiküldött bizottmány május 29-én megtartván alakuló ülését, előadóul Kautz Gyulát választotta meg, amely bizottmány Kautz Gyula kidolgozása szerint június 21-én terjesztette javaslatát a képviselőház elé. Ilyen befolyásos és tekintélyes képviselőre volt szüksége Győr városnak, hogy az abszolutizmus megszűnte után a gazdasági élet fellendülésekor meg tudja maga számára szerezni a kereskedelmi, ipari és gazdasági élete fejlődését előmozdító, biztosító intézményeket, amelyeknek megvalósítása az általános nemzeti gazdasági élet fellendülésének természetes következményei voltak s amelyekért a vidéki városok minden befolyásukat latba vetve versenyeztek. A Kis-Dunán Révfalu és Sziget községeket a várossal összekötő közlekedő híd építése, a győr—gráci vasútvonal meg építése, a kereskedelmi- és iparkamarának Győrbe való helyezése, a Kis-Dunának Gönyütől Győrig való szabályozása és hajózhatóvá tétele mind olyan létesítmények, amelyeknek a város gazdasági életére való nagy jelentőségét a város akkori vezetősége helyes érzékkel ismerte fel s azokat Győr számára Kautz Gyula hathatós támogatásával és befolyásával biztosította. 1866 —1869-ig alig volt városi közgyűlés, amelyik a győr—gráci vasútvonal megépítésével ne foglalkozott volna s ne kivánta volna a kormánytól, hogy ezt a győri kereskedelem és iparra oly fontos vasutvonalat megépítse, tehát Győrváros régi óhaja ment teljesedésbe akkor, amikor 1868. december 3-án Kautz Gyula azt sürgönyözte, hogy a képviselőház