Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 4-6. szám. 1930. április-június - SZEMLE - Szakáll Zsigmond: Dunántál és Kis-Alföld

SzerrCe. 207 met : milyen nagy kár, hogy olyan kevés és nem is mindig találó az illusztráció és hogy az odavágó irodalomra^ vonatkozó fölsorolások és hivatkozások teljesen hiányoznak. Áldott emlékű professzorom nyomban felvilágosított, hogy — sajnos — még a tudományos munka terjedelme és beosztása sem függ az írótól, hanem a kiadótól, s a tudósnak, ha búvárkodásai eredményét nyomtatásban akarja látni, sok minden felett szemet kell hunynia, ami tudományos felfogasával, Ízlésével különben ellenkeznék. Kogutowicz Károly kivételes egyénisége ezen az akadályon is diadalmaskodott. Minthogy nemcsak földrajztudós, hanem egyben gyakorlati szakember is, őt nem befolyásolta, nem irányította, vezette senki sem, hanem könyve előállításának még technikai részét is teljes egészében maga bonyolította le. Meg is van ezért az olvasó jutalma. Nincs írott szó, amely illusztrálva ne lenne, nincs téma, amelynek irodalmáról a könyv bőséges tájékoztatást ne adna. Az olvasás élvezetét semmi sem zavarja, mert ha földrajzi név fordul elő, kéznél a térkép, amely annak helyét bemutatja ; ha valaminek leírásáról van szó, már ott a pompás rajz vagy fénykép, amelyen az írás állításait követni lehet. Az előszóban meghatározott programmját a szerző mindvégig lelkiismeretesen követi. Minden sora igazi földrajz. Nem felejti magát más tudományok területén, kitűzött célját nem téveszti soha szem elől. Pedig útjában rengeteg, soha fel nem vetett témával találkozik, amelyek részletes feldolgozásra csábíthatnák. De ellenáll e kísértésnek, mert érzi, hogy az illető probléma megoldása már nem a geográfus feladata, vagy ha azé is, a téma kifejtése veszélyeztetné műve egységét, jól meghatározott kereteit. Ilyenkor megelégszik tehát avval, hogy felveti a kérdésekel s ezzel hálára készteti a továbbkutatókat — elsősorban tanítványait —, akik ilyenformán könnyűszerrel jutnak új témákhoz. Témagazdagságát elsősorban kutatómódszerének köszönheti, amellyel nemcsak áttanulmányozza a kérdéses tárgyra vonatkozó teljes irodalmat, nemcsak keresztül-kasul, végigszemléli a szóbanforgó területet, hanem a föld lakosait is kikérdezi. Különösen az utóbbi, eddig talán kissé szokatlan, mert nagy emberismeretet, emberekkel bánnitudást igénylő ténykedése juttatja olyan adatokhoz, amelyek sehol megírva nincsenek, amelyeknek a föld felszínén legfeljebb okozatai szemlélhetek, a nélkül, hogy feltétlenül az okozók utáni kutatásra ösztöznének bennünket. Kugotowicznak nagy érdeme, hogy rengeteg költséget, fáradságot, kényelmetlenséget magáravállalva a földrajzi kutatásnak ezt a legnehezebben alkalmazható módszerét is ilyen nagymértékben és ilyen szép sikerrel használta. Aki tehát meg akarja ismerni a magyar haza földjét úgy, ahogy azt a jó Isten megteremtette és amivé később a természeti és a gazdasági erők, továbbá az ember alkotó és romboló tevékenysége átalakították, a maga igazi alakjában, előnyös és kedvezőtlen tulajdonságaival egyetemben, az olvassa el figyelemmel Kogutowicz könyvét elejétől végig. Az ilyent már az első sorok