Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 4-6. szám. 1930. április-június - ADATTÁR - Gálos Rezső: Pinnyéd dicsérete

Minden időmből kifogytam azonban ! Majd személyesen akartam köszönetemet a Társaság keblébe átvinni, majd betűkbe foglalni érzelmim, míg e kétkedés közt lepergett az idő és ma, fájdalom, úgy állok a tisztelt Egyesület át ellenében, mint adós, ki elmulasztá leróvni adóssági dijját, mint bizodalmat és kitüntetést nyert, ki azonban nem nyilvánítá még háláját. Tele is vagyok ez okbúl magam iránti szemrehányással, mely mindaddig szálkakép fogja sérteni keblemet, míg a tisztes Társaság bocsánatát nem nyerendem, melyért mindazáltal személyesen esedezni szándékozom Adjon a mennyek Ura a tisztelt Társaságnak erőt, egészséget s egymás iránti türelmet. Honunk átalakulási idejét kezdjük élni A legszebb jövendő tárva nemzetünk előtt. „Türelem, egymás iránti bizodalom, s mindenekelőtt : önmegtagadás" nélkül azonban vagy elenyészünk, vagy a bájtalan „középszerűség" köréből ki nem birunk vergődni soha is ! Legmélyebb hódolattal a Tisztelt Egyesületnek Pest, december 7-én 1841. legkisebb, de leghűbb szolgája és tagja Széchenyi István. Közli : Valló István. Pinnyéd dicsérete. Győr határában van az egykorú kis halászfalu, amelynek csak egy házsor az utcája ; úgy mondják, ott nem szabad megkérdezni, melyik oldalon lakik a bíró? Közelében van a püspökerdő, a Tákó, a Rábca: ide járt ki Adolph János, a 17. században a gimázium költői lelkű tanára, a derék jezsuita páter, akinek egy testes kötetnyi latin költeménye kéziratban maradt ránk a pannonhalmi főmonostori könyvtárban. (L- fent a 186. lapon is- Szerk.) Ebben találtam Pinnyéd dicséretét. Nemcsak helyi vonatkozásaiért érdemli meg a közlést, hanem pompás természetleírásáért is, amelylyel a flóra szépségeit magasztalja s a latinból is kedvesen szóló hangfestéséért, amellyel a madarak csicsergését érzékíti. A sziléziai származású Adolph Ker. János (1657—1708) Győrött 1684 —1685. volt tanár. Több irodalmi munkával örökítette meg nevét. Életrajzát Paintner Mihály győri kanonok és főigazgató jegyezte föl. (Biblotheca Scriptorum Societatis Jesu olim Provinciáé Austriae, complexae Hungáriám etc. ab anno MDL1V ad nostra tempóra. Cura et Labore Michaelis Antonii Paintner. Phalmi kvt. 118. C. 35 ) Ez a verse még ifjú korából való. 1695-től haláláig a rend tartományi történetírója (Historicus-Provinciáé) is volt. Történeti munkákon kivül drámákat is írt; a bécsi nemzeti könyvtárban vannak drámái (Cod. N. 1523-in fol.): Scipio, Cacobulus, Constantius, Dido, Virtutis Triumphus etc , amelyek dalaihoz Staudt Bernát zenét is írt