Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 4-6. szám. 1930. április-június - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Bedy Vince: A 16. és 17. századbeli győri kalendás egyesületek

KISEBB KÖZLEMÉNYEK. A 16. és 17. századbeli győri kalendás egyesületek. A céheknek oroszlán része volt az ipar fejlődésében, itt-ott művészetté finomodásában, a becsületes munka megteremtésében. Szabályaikban gondosan ügyeltek az egyes iparágak felvirágoztatására és az elért színvonal megőrzésére. E céhek gondoskodtak a segédmunkások ellenőrzéséről, tanulmányaik tökéletesítéséről is, mert csak „remekbe" végzett munka után bocsátották őket felszabaduláshoz, hosszú vándorlás és lelkiismeretes tanulás után mesteri címhez De magánéletükről maguk gondoskodtak, a mesterekéhez hasonló céhekbe, — helyesebben mondva, egyesületekbe — társulatokba tömörültek. Ezek a társulatok bepillantást nyújtanak a fiatal ipari munkások életébe abban a nehéz időben, mikor sem állami, sem társadalmi támagatásban nem igen részesültek ; mikor a céhek szabályai szerint városról-városra kellett vándorolniuk, szülőktől-rokonoktól távol, idegenben kellett megélniök. Ez időben keletkeztek a kalendás egyesületek, melyeknek szabályai az ifjúság lelki és testi szükségleteiről a keresztény szeretet jegyében gondoskodtak. A győri legrégibb kalendás egyesület szabályait 1523-ban Gosztonyi János győri püspök és a győri káptalan adták ki a szabó-, posztónyiró- és szücslegények számára. A több mint 400 éves egyesület szabályait akarom ismertetni a következőkben E három iparág mesterlegényei, vagy mint akkor nevezték őket, ifjú mesterei, közös kalendás egyesületbe tömörültek Collegium kalendinumnak, kalendás egyesületnek azért nevezték testvéri társulatukat, mert a hónap elejét kalendának hívta a latin szó, sőt magát a hónapot is sokszor kalenda névvel jelelte meg: ők pedig közös ügyeik megbeszélésére havonkint kétszer, és pedig hónap elején és közepén, tehát a kalendákon jöttek össze. A mesterlegények magánügyeit-dolgait nem tudom felsorolni, —• de bizonyos, hogy akadt megbeszélnivalójuk a mesterekkel szemben is, akik nagy subordinatio, fegyelem alatt tartották legényeiket. A sztrájkot, amellyel a munkaadó mesterek hatalmát meg tudták volna törni, akkor még nem ismerték. Ismert okmányaim a mestereket állandóan uraknak nevezik, a legényeket pedig szóigáknak hívják. A legények panaszkodnak a földesúri hatóság