Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 4-6. szám. 1930. április-június - Valló István: Az 1831. évi kolera története Győrött. (Második, befejező közlemény)

ben elosztott szegényorvosok működése az ő segítségét feleslegessé tette. Ugyanez vonatkozik egész GyŐr megyére is, ami az alispánnak bizonyítványából is kitűnik. Az a lista, amit Dr. Bakody a 154 kolerabetegről a politikai megbízottnak átnyújtott, semmit sem bizonyít, mert csak furfang volt. Először : mivel valószinüleg az ő egészséges barátai kölcsönözték oda a saját, valamint a cselédjeik neveit ; másodszor : mivel Dr. Bakody a könnyen megbetegedetteket is felvette a kolerabetegek közé ; harmadszor : afölött sincs kétség, hogy sok ember neve szerepel ott, akik sohasem voltak betegek, mivel a doktor úr előre látta, hogy ezen jegyzék után senki sem fog kutatni. Amit azonban a homeopata nem sejtett az az volt, hogy az általa fáradtságosán és gondosan összekovácsolt, de titkon tartott jegyzék árulója lett és megdönthetetlen bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy mennyire lelkiismeretlenül végezte művét. Ki nem találja azt igen nevetségesnek, hogy Dr. Bakody azt mondja, hogy ő 223 beteg közül 154 kolerabeteget és csak 69 sporadikus bajban szenvedőt kezelt ? Mivel általánosan ismert tény, hogy ugyanazon időben nem csak kolerával, hanem sok esetben hasmenés, dyspepsia és különféle görcsökkel volt dolguk. Mulatságos az a megjegyzés, amelyet a mi homeopatikai gyógyászunk a betegség áttekintéséhez hozzáfűzött : „Ha a kolera mindjárt az első stádiumban homeopatikusan lett kezelve, úgy ritkán ment át a második stádiumba, de sohasem a harmadikba " Milyen nagyszerű előny ez, minden más gyógykezelés felett. Ebből látszik, mily kevés alkalma volt Dr. Bakodynak a napkeleti kolera megfigyeléséhez Mutatja továbbá azt is, hogy ő e betegségről keveset olvasott, mert különben tudta volna, hogy a kolera első stádiumának közönséges esetében a nemorvosok által való gyógykezelés a legszerencsésebb sikerrel járt és a nagy halandóság csak annak tulajdonítható, hogy ezt az első stádiumot vagy nem ismerték fel, vagy pedig elhanyagolták. Az előbbinél még furcsábbnak tűnik fel a doktor úr azon állítása, hogy a homeopatikus kezelésnél utóbetegségek nem adják elő magukat, amelyről a többi alleopathikus orvostól még nyilvános lapokban is panaszok hallatszanak. Itt Dr. Bakody igazán tapasztalásból beszél, mert az ő általa kezelt betegek semmiféle utóbajtól nem szenvedtek, mert kiszenvedtek. Bakody 8 halálesetet ismer be a kolera ideje alatt, amelyekre azonban magyarázatokat ad, melyek azt bizonyítják, hogy gyógykezelése alatt tulajdonképpen csak egy haláleset fordult elő. Ki ne csodálná meg e homeopatikus észbeli furfangot ? Minden egyesnél mentegeti magát az általánosan ismert kifogásokkal, amelyben előadja, hogy a bete gek nem fogadták meg az ő rendelkezéseit, vagy előbb ellen-