Valló István szerk.: Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

I. évfolyam. 4-6. szám. 1930. április-június - Kuncz Jenő: Rubinstein és Heindl Győrött

Helyárak: körszék 1 ft., számozott ülőhely 30 xr., állóhely 20 xr. Eredetileg nyolc számból állott a műsor ; t. i. Richterné számára még egy dal-szám volt, klarinét kísérettel, beékelve ; mivel azonban, mint forrásunk megjegyzi, Treiber zongorahangoló bosz* szúból a zongorát egy félhanggal magasabbra hangolta a kelleténél s ehhez a síp nem tudott alkalmazkodni : ezt a számot el kellett hagyniok. Treiber bosszújának az volt az indító oka, hogy Richterné sógora, Szerencsés, t Győrött zongorakészítő-műhelyt rendezett be, s ezáltal neki anyagi kárt okozott. Heindlt nem zavarta az elhangolt zongora s bámulatos ügyességgel alkalmazkodott játékában; az összes zongorakíséretet Richter Antal, a híres székesegyházi karnagy, Győr egyik jelessége (Richter János atyja) látta el. A közönség szépen megtöltötte a termet ; Heindl óriási sikert aratott ; fokról-fokra nőtt a tetszészaj s végül enthusiastikus tapsviharban ért tetőpontot. Heindl — az egykorú kritika szerint — óriási készültséggel és biztossággal rendelkezik s legtökéletesebb tisztasággal vesz minden hangot ; ezekben messze túlhaladja híres elődjét, az olasz Briccialdit, aki szintén hangversenyzett Győrött; körülbelül 24 éves, szőke, szakálltalan, szép fiatalember, fellépésében természetes, igénytelen, kedves és nyilt őszinteségű ; játéka egyszerű és nyugodt, nem fordul semmiféle mesterkedéshez (ahogy Ecker megjegyzi), „ad captandam benevolentiam der Damen", mint Briccialdi, aki állandó szemforgatással kiséri játékát s a hangszeréből kicsalt hangokkal együtt „pillantásokat adott elő" a hölgyek felvillanyo* zására. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy Heindl a magasabbra hangolt zongora miatt előadásánál a hangokat erőltetni volt kénytelen, s a legnehezebb futamokat is mégis tisztán, biztosan és szívhez szóló kedvességgel játszotta le, valóban csodálni kell ennek a művésznek a virtuozitását ; kísérte is óriási taps minden előadott számát. Dicsérően emlékezik meg az egykorú bírálat Bakody Tivadar finoman szőtt, gyengéd költeményéről is, csupán az előadás hagyott kivánni valót : nagyon halkan s helyenként helytelen hangsúlyozással olvasott. — Kevesebb sikere volt Kohnnak az Ernst-féle Elégiával, amit azután Lipinszky Variációival hozott helyre. — Nagy sikere volt Richterné bájosan előadott szoprán-szólójának, akit Heindl kísért fuvolán. A közönség roppant elégedetten távo-