Bedy Vince: A pápóci prépostság és perjelség története /Győr egyházmegye múltjából 6. (Győr, 1939)
I. A pápóci prépostság
asszony-templomot és a klarissza apácák kolostorát látta el bőséges adománnyal. 1353-ban a budai káptalan előtt férje és fia László beleegyezésével végrendeletet tett: az apácáknak hagyta Gelse, Alsár, Sárfőmézadó vasmegyei és Derse verőcemegyei birtokait. Kijelenti, hogy az apácák templomában akar temetkezni; az egyik oltárnál minden héten misét mondjanak érte és szülőiért. Életében haszonélvezi a birtokokat, sőt egyiket szüksége szerint el is zálogosíthatja, de az apácák kiválthatják. Lajos király anyja kérésére megerősíti 1354-ben ez adományt. 21 ) Ez ellen meg a Gersei Pethők tiltakoztak 1353-ban. JVIákfai Pethő fia Jánosa tiltotta Margit asszonyt a Dráván túl, Szlavóniában levő Derse, a Vasmegyében fekvő Gelse és a Zalamegyében levő Paah birtokainak elidegenítésétől. 1355-ben pedig Mákfai Márk fia Pethő tiltakozott Hoszszúpaah birtoknak az óbudai apácák részére való elidegenítése ellen. 22 ) A tiltakozásnak azonban csak jogfenntartó értéke volt. Margit asszony rendelkezését nem változtatta meg, sőt továbbment adakozásában. Pápócon megtelepítette a Szent Ágoston szabályait követő remetéket, kolostort, templomot, kápolnát épített nekik; ugyanott megalapította a legszentebb Megváltóról nevezett pápóci prépostságot, templomot, káptalani székházat épített. Mindegyik intézményt bőséges adománnyal látta el. Ez utóbbinak adta vas-, sopron- és győrmegyei birtokait. Jótékonyságában annyira ment e nemeslelkű nagyaszszony, hogy önmagáról teljesen megfeledkezett. Hosszantartó betegsége csaknem nyomorúságba döntötte. Erzsébet királyné megszánta testi és anyagi gyötrődését, és 1354-ben visszaadta elajándékozott birtokait. A budai káptalan bizonyságlevele szerint a királyné Margit aszszony jelen hosszú betegségén és élete nyomorúságán megindulva visszaadta Hosszúpaah, Szentandráspaah, Beurpaah és Nagypókafölde zalamegyei, továbbá Korlátfalva, Szindafölde és Alsár vasmegyei birtokait, miket a budai apácáknak adott. Nemcsak a teljes haszonélvezetet adta vissza, de megengedte, hogy szüksége szerint elzálogosíthatja, eladhatja őket. Azt is megengedte, hogy a Boldogasszonypaahon, a veszprémi püspök által letelepíteni szándékolt pálosoknak átadhassa Hosszúpaah, Szentandráspaah és Beurpaah tizedét, vagy pedig ennek megfelelő jövödelmét köthesse le. 23 ) Nincs okmányszerű 21 ) Anjoukori okmt. 6., 127., 167. 1. 22 ) Zalai oklvt. 1., 543. 1. 23 ) U. o. 557. 1. 1354. dee. 15.
