Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)

Második rész. A kanonokok névsora

1905-ben pápai, 1906-ban komáromi, 1909-ben rábai, 1911ben locsmándi, 1913-ban mosoni, 1914-ben soproni, 1917ben székesegyházi főesperessé, 1918-ban szentadalberti préposttá, 1922-ben őr-, 1923-ban éneklőkanonokká lépett elő. 1918-ban a pápai prelátusi kitüntetésben részesült. Meghalt 1933 november 27-én. (U. o.) 1905— Bedy Vince. Gyirmóton (Győrmegye) született 1866-ban; teológiai tanulmányait Budapesten végezte, a papi rendet 1889-ben vette fel. Győrszigetben káplán Aárom évig, püspöki szertartó két évig, teológiai főiskolai tanár nyolc évig, püspöki irodaigazgató kilenc évig. 1903-ban pápai kamarás, 1905-ben kanonok. 1906-ban pápai, 1909-ben komáromi, 1911-ben rábai, 1913-ban focsmándi, 1914-ben mosoni, 1917-ben soproni, 1918-ban székesegyházi főesperes; 1922-ben szentadalberti prépost, 1923-ban őrkanonok, 1933-ban nagyprépost. 1911-ben préposti címet, 1923-ban pápai prelátusi kitüntetést kapott. Magyarország kormányzója a magyar érdemrend középkeresztjével és a csillaggal tüntette ki A magyar országgyűlés felsőházának tagja. 1906— 1929. Molnár Ignác. Faradon (Sopronmegye) szülelett 1856-ban; teológiai tanulmányait Budapesten végezte és az Augustineumban fejezte be. A papi rendet 1881ben vette fel. 1886-ban szemináriumi prefektus, 1887-ben teológiai főiskolai tanár — 1889-től egyben szemináriumi lelkiigazgató, 1902-ben szemináriumi rektor, 1906-ban kanonok, de 1911-ig továbbra is szemináriumi rektor. — 1893-ban cs. és kir. káplán, 1911-ben c. prépost, 1923-ban pápai prelátus. — Káptalani rangsorban 1909-ben pápai, 1911-ben komáromi, 1913-ban rábai, 1914-ben locsmándi. 1917-ben mosoni, 1918-ban soproni, 1922-ben székesegyházi főesperessé, 1923-ban szentadalberti préposttá, 1914ben pápóci préposttá lépett elő. A káptalannak nagy szolgálatot tett hosszú időn keresztül teljesített dékáni munkájával. Az új szeminárium építését avval segítette elő, hogy hétezer koronáért telket vett a várostól, a régebben megvett telek megnagyobbítására és az új épület berendezésének munkáját is végezte. A papnevelés ügyét mindig szívén viselte, és általános örökösévé is a papnevelő-intézetet tette. A hagyatéktömeg értéke a hivatalos leltár szerint 32.428 pengő volt, melyből a köteles egyházmegyei címekre 15o/o-ot levontak. — Meghalt 1929 december 31-én. (Album sacerdotum Dioec.)