Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)
Második rész. A kanonokok névsora
901. sz. — U. o. m. lvt. VA T. 406;. sz. — Póda Endre. i. m. 34—5. 1. — Pacher Donát: A dömölki apátság tőrt. 40. 1. — Pcterffy: S. Cone. Hung. II. 217.) 1603— 27. Pozsgay Mátyás, 1603—9-ig mesterkanonok és apostoli főjegyző, 1609—27-ig locsmándi főesperes. Többféle káptalani kiküldetésben találkozunk vele. 1610—1614., 1619-ben a káptalani dékán tisztét is viselte. 1627. január 4-én tett végrendeletet, melyben a káptalani iskola tanulóinak, akik a zsoltárokat éneklik felette a temetési menetben, 6 forintot hagyott. Rókaprémes subáját Teobald székesegyházi javadalmasnak (karkáplán) hagyta 12 szentmise elvégzése fejében. Meghalt 1627 január 7-én. (Győri kápt. m. lvl. VI. Cth. 296. szí. — X. Cth. 815. szí. — IX. Cth. 639. sz .— 33. T. — III. Szám, k. 2. rész 15 .1 1. — UU. o. hit. h. lvt. VI. felv(. jk. 317(. 1. •— VII. felv. jk.; 271—77'. 1.) 1604— 36. Ivánczy János nagyprépost. Mint hetesi Pétbe Márton unokaöccse került fiatalon a nagypréposti stallumba; de előkelő származásán, rokonságán kívül szellemi kiváló tulajdonságai, a káptalannak később tett értékes szolgálatai is érdemessé tették a kitüntetésre. Hamarosan több javadalomnak és kitüntetésnek is birtokába jutott. 1614-ben a király pécsváradi apáttá nevezte ki avval, hogy az apátság terheit lelkiismeretesen viselje, ha a török uralom alól felszabadul. Javaiban maga II. Mátyás király védelmezte, mikor 1615-ben a kiskomáromi őrségnek meghagyta, hogy az apátot javainak fosztogatói ellen vegye oltalmába. A szepesi káptalanban levő Corpus Christi oltárjavadalmat, később Sopronban is bírta az egyik oltárjavadalmat. Dávid Pálnak pécsi püspökké való kineveztetése után neki adta a király a knini püspökséget. A bécsi békekötés sérelmes pontja ellep a káptalan nevében tiltakozott. Az 1611. és 1629. évi nagyszombati zsinatokon résztvett. A pozsonyi országgyűléseken ismételten képviselte a káptalant, és jogait védelmezte. A Szentháromság-kápolna szőllőjét majdnem újból kiültette, jó karba hozta, azért nagyprépost utódjának hagyta, l de e rendelkezését a káptalan kifogásolta. 1636 július 30-án régi végrendeletét érvényesnek ismerte el a káptalan kiküldöttei előtt; halála után augusztus 3-án bizonyos változtatásokkal jóvá is hagyta Draskovich György püspök —: tehát 1636. július 30. és augusztus 3. közt halt meg.