Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)
VI. A káptalan javadalma, jövödelmet
Kismarton—F raknó. A kismartoni (Ferrea Civitas) és fraknói várhoz tartozó birtok, melynek a 16. században Fuerst-család, a 17. század óta az Eszterházy-család az ura, szintén quartát fizetett a káptalannak, és pedig pénzben: a 16. században 16—60 forintot, 136 ) a 17. század első felében 40 forintot, 157 ) majd Eszterházy nádorral kötött egyesség szerint 20 rajnai forintot, vagy 118 tallért; egy tallér 1 forint 35 dénárban számítva. 138 ) Később az egész 17. századon át 160 forint bért találunk számadó könyveinkben. 139 ) 1750-ben panaszkodott a káptalan, hogy az 1629. évi szerződés szerint Kismartonból és Fraknóról 200 forint járna, de 1676—1750. években csak 160 forintot kapott. 110 ) Németúfvár—Rohoncz—Szalonok. A Németújvári herceg és a Batthyányi grófok kezén levő Németújvár várföldje, Rohoncz és Szalónak szintén külön fizették a tizedet, quartát, amelynek váltságösszege a 16—17. századon át 15—40 forint között váltakozott. A természetben szedett quarta nagyságáról csak a 17, század elején értesülünk: ekkor 1463 kepe gabonának felelt meg. 141 ) 1717-Jben 40 forintot fizetett, de a szomszédos Pinkafeld (Pinkafő) is adott 25 forintot. 142 ) Monyorókerék—Vörösvár. Az Erdődy grófok birtokában levő Monyorókerék és Vörösvár a hozzájuk tartozó uradalmak után 20 forintot fizettek quartaváltság címén. A püspöki tizedet Lépes Bálint 300 forintért adta bérbe, a káptalan járandósága itt is aránytalanul kevés volt. A 17. század első felében (1613—1641) ezt a csekélységet is megtagadták az Erdődyek; 1641-ben mégis kiutalta Erdődy György gróf 136 ) U. o. II. Szám. k. 34. 112. 210. 220. 1. ^ III. Szám. k. 9. 48. 56. 75. 89. 11. l ' 137 ) U. o. 148. 1. 138 ) U. o. 176. 1. 139 ) U. o. IV. Szám. k. 21. 206. 437. 613. 699. 11. — V. Szám. k. 43. 180. 284. 331. 11. 140 ) U. o. Hit. h. lvt. 18. T. 26354. sz. 141 ) U. o. I. Szám. k. 224. 1. — II. Szám. k. 260. 334—5. L IV. Szám. k. 40. 84. 144. 19fe. 205. 11. —. V. Szám. k. 277—8. 302. 1. — és 38. T. 4810—11. sz. 142 ) U. o. 12. Fasc. 5975. sz.
