Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)
I. A káptalan alapítása, belső szervezete
prebendákat, az oltárjavadalmakat, és az eddig fenntartott nagyprépostságot is szabadon adományozhatja. A káptalan néha ajánlással járult a püspök élé, aki nem mindig vette figyelembe az ajánlást. Nem ritka eset volt az, hogy a püspökök teljesen idegen nemzetbeli férfiakat neveztek ki a nagyobb méltóságokra. Mivel a jövedelemhalmozás még mindig divott az egyházban, megtörtént, hogy e méltóságok viselői nem is laktak Győrött, sőt egyik-másik még beiktatására sem jött el. Beiktatás (inslallatio) által lett a kinevezett kanonok a káptalan tagjává és a stallum javadalmának birtokosává. Számadókönyveink azt mondják a be nem iktatott kanonokról, hogy még nem kanonok (non est canonieus). Lehetett főesperes, adalberti vagy pápóci prépost, de kanonok nem. Máskor azt irják róla, hogy nem tagja a káptalannak (non est membrum Capituli) ; vagy ismét más helyen: nincs beiktatva (non est incorporatus). Ezek a kanonoki jövödelemből nem részesedtek, de a főesperességhez, a prépostsághoz kötött jövödelmet megkapták. A kinevezés és beiktatás között néha hosszú idő telt tel. A nem installált, nem inkorporált kanonoknak csak ritka esetben a püspök közbenjárására adta ki a káptalan rendes jövödelmet. Installatio alkalmával a javadalomhoz való jogának elismeréséül (in corporalem proventum) valami csekély összeget szokott a káptalan az uj kanonoknak adni. (Egy krajcárt, 2—3 dénárt, ritkán 1 forintot.) A kinevezést a 18. században a királyok főkegyúri joguk alapján teljesen magukhoz vonták; a püspök felterjesztése alapján a helytartótanács, később a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter közbejöttével végezték a kinevezéseket. 1806-ban a magyar király sok visszaélés megszüntetésére a fokozatos előlépést rendelte el. A legújabb időben, apostoli király nem lévén, a Szentszék minh den kinevezést magának tartott fenn, de a megyéspüspök előterjesztését rendesen tekintetbe veszi. 19 ) A kanonokok nem mindig felszentelt papok. A püspökök igen gyakran oly tanulóknak adták a kanonoki stallumokat, akik külföldi egyetemeken teológiát, jogot tanultak; vagy oly ifjaknak, akik tanulmányaikat már elvégezték, de még a papi rendet nem vették fel; a királyi udvarban, a kancelláriában vagy előkelő urak házában teljesítettek szolgálatot. Az sem volt egyedülálló eset, hogy a humaniórákat tanuló gyermekifjak nyertek akáp19 ) U. o.
