Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)
VI. A káptalan javadalma, jövödelmet
XVIL Kóny Kóny (Con, Coon, Cony, Coun) Győrmegyében, a Tóközben fekvő faluval a 13. század elején találkozunk okiratainkban. Első birtokosa Endus fia, Péter, kinek magvaszakadtéval 1228-ban II. Endre király a keresztes lovagok Keresztelő Szent Jánosról nevezett győri házának adományozta saját lelkiüdvéért. Az adománylevél leírja Kóny határait és név szerint felsorolja 52 szabadosból álló lakosságát. Ugyanezt az adománylevelet 1491-ben II. Ulászló király átírta és újból megerősítette a János-lovagok javára. 1 ) Mátyás király 1486-ban a kónyi jobbágyokat örök időre felmentette minden királyi adó alól. E felmentő okmányt II. Lajos király 1524-ben átírta, és a benne foglalt kiváltság élvezetében a kónyiakat megerősítette. 2 ) A keresztesek főnöke volt a birtok törvényes képviselője, őt illette meg az intézkedés joga is. Mikor pedig a rend Győrből eltűnt, rendháza elpusztult, az utolsó győri keresztes maradt a birtok jogos ura. 1516—19. években Velykey Márk volt a győri ház főnöke, azért az ő nçvével találkozunk a birtok körül való intézkedéseknél. 1520-ban ő kért bírói döntést a kónyi határ ügyében a Kompow, Jákóvize, Vizhelv, Vizére, Kóntava nevű réíek tulajdonjogát illetőleg. 3 ) Mivel Velykey Márk a győri káptalan kanonokja volt, azért okmányaink többször a káptalan birtokai között sorolják fel Kónyt: így az 1544. évi egyházi birtokokra vonatkozó összeírás is, mely szerint a győri káptalan e faluja 7 adófizető, 4 szegény, 1 elhagyott portát számlál a bíróén kívül. Az 1548. évi adólajstrom Márk keresztest írja a falu urának. 1 ) A birtok jövödelmezőségéről tiszta képet nyújt az a bérleti szerződés, melyet Velykey Márk 1550-ben szarvaskendi Sibrik Mátéval kötött: évi bér 100 magyar forint, 25 szekér fa, 25 szekér széna, amit a bérlő Győrré 1) Hazai okmt. 2, 372. 1. — Győri kápt. m. lvt. 2, Cth. 29. sz 2 ) Teleky: Hunyadiak kora, 12, 312—3. 1. — Hazai okmt 2, 426. 1. 3 ) Győri kápt. m. lvt. 5. Cth. 215. sz. 4) Egyház tört. Emi. 4, 333—4. 1. — 5, 15. 1.
