Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)

I. A káptalan alapítása, belső szervezete

lenül a mesterkanonokok kötelességei közé sorozva; mégis a 15. század végétől kezdve gyakran találkozunk subcustos kanonokokkal. Ha nem volt kanonok a subcustos, legalább felszentelt papnak kellett lennie, hogy a votiv- és ünnepi szentmisék végzésében helyettesíthesse a távollevő vagy másként akadályozott, vagy még nem áldozópap kanonokot. Ha e presbyter subcustos kanonokká lett, rendesen hosszabb időn át megtartotta hivatalát: így érthető, hogy majd kanonok, majd más presbyter a subcustos. A székesegyházi plébános. A székesegyház kezdettől fogva plébániai egyház is volt. Mikor még a belső városban és külvárosokban külön plébániák nem keletkeztek, a székesegyházi plébánia szolgálta egész Győr lelkipásztori ügyét. Az Ujlaky Ferenc püspök-féle 1550. évi káptalani Constitutio, mely Omode és Kálmán püspök constitutioinak maradványain épült fel, meghagyja a káptalannak, hogy egyik kanonokja teljesítse mindig a székesegyházi plébános teendőit. Kötelességei közé sorozza a Magyarországon régóta szokásos reggeli korai misét a boldogságos Szűz Mária tiszteletére. A különböző plébániák felállítása után e plébánia területe a mai Káptalandombra korlátozódott. A káptalan történeti és jogi emlék gyanánt ma is fenntartja e plébániát, de kötelességét két karkáplánja által végezteti. A dékán-kanonok. A káptalan létezése óta mindig volt egy-két dékánja, kik az anyagi ügyek rendezését végezték. A Constitutiok, Statútumok részletesen rendelkeznek a dékán megválasztásáról, működéséről, felelősségéről. Ma is fennáll e hivatal. A divisor kanonokok. Évenkint két divisort választott a káptalan jövödelmeinek és kiadásainak kezelésére. A (4) negyedik rangsorba a ïelesek (mediantes) tartoztak a 15. század végétől. Előbb ismeretlenek. E felesek elseje: az alolvasó (sublector), vagyis a káptalani iskola rendes tanítója, azután a megholtak oltárának két igazgatója (magistri altaris defunctorum, vagy röviden magistri defunctorum). Feleseknek azért nevezték őket, mert csak fél kanonoki jövödelmet élveztek. A fél jövödelmet is csak a negyedből és tizedből (ex quartis et decimis) kapták, amiket reális kanonoki jövedelemnek neveznek okirataink. Egyéb káptalani jövedelemből: a jobbágyok uri adójából (ex terragiis censibus), a hegyjogból, a kilencedből, a malmok, a vámok, vásárok, halastavak hasznából, a hagyatékokból, örökösök nélkül elhalt jobbágyok vagyonából, mely a földesúrra szállott, a bünte-