Bedy Vince: A győri székeskáptalan története /Győr egyházmegye múltjából 3. (Győr, 1938)

IV. Az egyes rang fokokhoz kötött jogok, kötelességek, javadalmak

hogy az istentisztelet megtartásában, a kórusi zsolozsma végzésében, a káptalani vagyon kezelésében lelkiismeretesen teljesítsék a kanonokok a rájuk bízott feladatot. 7. A prépost kötelessége: a káptalan jogainak, kiváltságainak, vagyonának megvédése. Ily ügyekben saját költségén kellett megjelennie a királyi kúriánál, a rendes bíróságoknál, a vele kiküldött kanonokok költségéről azonban a káptalan gondoskodott. Ma e jogok és kötelességek az egyház általános törvénykönyvének rendelkezése és az idők változása szerint meglehetősen szűk térre szorultak vissza. Ma ez állás inkább díszt, egyházi méltóságot jelent, mint jogokat. A káptalani Statútumok mégis részletesen felsorolják kötelességeit, melyekről itt nem kell megemlékeznünk. A nagyprépost külön jövödehnei. A nagyprépost külön jövedelmeivel is csak a 15—18. századokban találkozunk okiratszerűen, de ezeket is régibb keletűeknek kell tartanunk. 1. A nagyprépost a káptalani birtokok nagyobb részéről, úgymint: Abdáról, Bácsáról, Fehértóról, Markotáról, Nyúlról, Patonáról, Sarasról, Szentpálról, Vámosról, Védenyből, Zánkról a terragium címén fizetett dézsmából ötödöt kapott; 2. a sokorói hegy bordézsmájából, a káptalantóti hegyjog címén járó borból ötödöt, kapott; 3. a védenyi bordézsmából csak félötöd illette meg. Erre nézve a prépost és káptalan között folyó perben 1543-ben Ujlaky Ferenc püspök így ítélt régi okmányok és gyakorlat alapján. Ugyanezt az 1550. évi Constitutio 19. cikkelyébe is felvette a püspök és káptalan. 1622-ben káptalani határozat is megismételte, — mégis 1624-ben Ivánczy János prépost kedvéért kivételt tett a káptalan, és egész ötödöt adott neki. 4. Az összes dézsmanegy ed ékből is ötödöt kapott; 5. a malmok közül csak a patonai adott ötödöt, a többi nem; 6. az abdai és győri vám jövödelméből sem járt ötöde; 7. Szentjános, Szentpéter, Szolnok községekből, melyek az óvári királyi uradalomhoz tartoztak, minden terményből tizedet kapott, a bárányokból és egyéb háziállatokból is. E tized értéke a 17. század végén 200 forint, 30 köböl búza, 30 köböl árpa, 270 köböl zab. A 18. század első felében (1743) a szíentjánosi bárány, liba, csirke és méhraj dézsmát 22 forintért, a szentpéterit 20 forintért, a szolnokit 62 forintért váltották meg a jobbágyok. 8. Nagyölbő, Nagyasszonyra és Borgáta vasmegyei falukból is tizedet kapott, aminek értéke a 17. század végén 23 forintnak