Bedy Vince: A győregyházmegyei papnevelés története /Győr egyházmegye múltjából 2. (Győr, 1937)

Bevezető szavak

BEVEZETŐ SZAVAK. Szemináriumi igazgat ós águnk idejében többször tapasztaltuk, hogy egyes intézeti szokások, intézkedések és javadalmak eredetét, elindító okát a feledés homálya takarta el. Egyik igazgató átvette a másiktól, egyik számadás átírta a másikból, de kezdetének ideje, oka ismeretlenné vált. Ez a körülmény adta az első indítást kutatásunk megkezdésére. A szeminárium hatalmas anyagú irattára után a püspöki és káptalani levéltárak átböngészéséhez fogtunk hozzá; majd a győrvárosi levéltár anyagából szedtünk ki a szemináriumot érintő okiratok adatait; kutatásunk elvezetett a piaristák budapesti székházának levéltárához, a budapesti egyetemi könyvtár kézíratosztályához, a budapesti országos levéltárhoz: összeszedegettük a szemináriumra vonatkozó adatokat. A bécsi Pazmaneum levéltárából, sőt az egyes plébániák irattárából is kiemeltük az intézetünket érdeklő adatokat. A vonatkozó nyomtatott forrásmunkákat is átforgattuk: így akkora adathalmazunk gyűlt össze, hogy történeti keretben való feldolgozásra elégségesnek és alkalmasnak gondolhattuk. A hasznossági cél mellett az a gondolat is hatott ránk, hogy az egyházmegyei hitélet kifejlődésében kétségtelenül nagy és fontos tényező a papnevelés milyensége. De tisztán a nemzeti művelődés szempontjából is nagy jelentősége van a papnevelésnek. A papnevelés célját szolgáló értékes intézmény nemcsak az egyház érdekét mozdítja elő, hanem az állammá alakult nemzetét is. A nagyterjedelmű egyházmegye papságának nevelése és képzése folytán az országtestnek jelentékeny részét olyan szellemi és erkölcsi levegő járta át, amilyenben a győri papnevelő-intézet falai között hivatásuk