Bedy Vince: A győregyházmegyei papnevelés története /Győr egyházmegye múltjából 2. (Győr, 1937)
Második rész. A győri szeminárium története
A szórakozást szolgáló szinjátéhokrCl, melyek 1753 óta ismeretesek, már dolgozatunk folyamán szóltunk. A számadások emlékeznek színpad felállításának és felszerelésének költségeiről. E színjátékok a magyar irodalom pártolását szolgálták; a legszigorúbb szabályokkal körülbástyázott kollégiumokban is otthonosak voltak. A győri papnevelő-intézet színjátszásáról 1790— 1818-ig világos képünk van. A műsor magyar és német darabjain megérezzük a 18. század végének szellemi vajúdását. Az iskoladrámák, gyermekszindarabok, dramatizált tréfás jelenetek mellett ízelítőt nyújtanak a világi német színpadok műsorából, sőt, ha jól megrövidítve és átalakítva is, megjelenik Molière és Lessing is. Gyakoribb szerzők: Gottsched, I. M. Babo, Illei János, Simái Kristóf, 1. H. F. Möller, Liptay Mária, F. K. Sannens, Brandes, Gebler, Engel, Pázmándi Horváth Endre, Negyedes Pál, Schikaneder, K. F. Hensler, Hafner, Kotzebue. A papnövendékek színjátszásában két időszakot különböztetünk meg. Az első 1790 —1802-ig tart. A Pozsonyból hazatelepített növendékek nagy kedvet és drámakészletet hoztak magukkal. Növendéktársuk volt Fejér György, aki ekkor még drámai művek fordításában értékesítette tollforgató készségét. A szemináriumban uralkodó szabadelvű szellem megkönnyítette érintkezésüket a külvilággal és a Bécset utánzó Pozsony kultúréletének szele szabadon csapott be a papnevelő-intézet nyitott ablakain: a kispapok korlát nélkül érintkeztek a világi ifjúsággal, olvasták Pozsony és Bécs hírlapjait, hallottak színházi életéről. Az osztrák piaristából püspökké lett Fengler József szabadabb szellemével összeegyeztette a kispapok színjátszását, azonban Scharlach Károly káptalani helynök, majd Vilt József püspök szigorúbb és egyháziasabb felfogása kiszorítja őket. A hazafias és nyelvápoló célt jobban szolgálhatta már a megalakult Magyar Társulat. 15 év múlva, Hollóssy Mihály káptalani helynök engedelmével és Szentpétery László igazgató segítségével 1817-ben felújítottak a szinjátszást, sőt 1818-ban új színházi felszerelést is szereztek 200 forintos befektetéssel, a buzgó Schwartzenberg Ernő herceg püspök is megengedte még a szinjátszást, de 1823 után az érdeklődés és anyagi támogatás megfogyatkozása miatt végleg eltűnik a farsangi színjátszás. 57 ) 57 ) V. ö. Győri Szemle I. évf, 187—194. 1. Szabady B.: Iskoladrámák a győri papnevelő-intézetben.
