Bedy Vince: A győregyházmegyei papnevelés története /Győr egyházmegye múltjából 2. (Győr, 1937)

Második rész. A győri szeminárium története

Az egyházmegyei papnevelés történetét nagy vonásokban megrajzoltuk az első részben; most a vele szoros összefüggésben levő papnevelőház, a szeminárium történetét, a papnevelés anyagi részét akarjuk a következőkben megírni a rendelkezésünkre álló eredeti okiratok alapján. Az építkezés, a vagyoni állapotok rajzolása mellett la! szeminárium belső életébe is belepillantunk. Szálunk az elöljárókról; figyelemmel kísérjük a növendékek lelki életét, a házi fegyelmet, az egészségügyi dolgokat. E célunk szerint anyagunkat a következő tételekben foglaljuk össze: I. A papnevelőház 1627— napjainkig. A) A papnevelőház megépítése, legelső szervezete. B) Sinzendorf Lajos püspök 1732-ben megnagyobbítja a szemináriumot. C) Zichy Ferenc gróf püspök az 1763. évi földrengés után újjáépíti. D) A szeminárium viszontagságos élete az 1809. évi francia háború és az 1848—9. évi szabadságharc idején. E) Zalka János püspök 1870-ben új szárnyépülettel bővíti ki a házat. F) Széchenyi Miklós gr. püspök 1910-ben új szemináriumot építtet. IL A szeminárium tőkevagyona. A) A Dallos Miklós-, Matkovich Mihály-, Széchényi György-, Bárdossy György-, Nagy Ferenc-, báró Gaun Antal-, Szimándy-, Jászberény iné- és Szabó Imre-féle ala-^ pítványi tőkék. B) A tőke egyharmadrésze a szombathelyi szeminárium tulajdonába megy át. C) A szeminárium vagyonát II. József 1784-ben a vallásalapba utalja be. D) II. Lipót 1790-ben visszaadja a vagyont a szemináriumnak. Püspök és káptalan segítséget ád a szemináriumnak.