Bedy Vince: A győri székesegyház története /Győr egyházmegye múltjából 1. (Győr, 1936)

A győri székesegyház művészete Írta: Dr. Somogyi Antal

egykor drágaköves abroncsból s az abroncsból kiemel­kedő tíz késő gótikus ízléssel formált hármas levéldísz­ből állott. Mai alakját Naprághi Demeter erdélyi püspök­nek köszönheti, aki 1600-ban Prágában a koronát kijavít­tatta. A herma Ugyanis sok viszontagságon ment keresz­tül. Mikor Naprághi kezébe került, akkor már hiányzot­tak a koronáról a drágakövek; s a tíz levéldíszbőf is csak négy volt meg. Naprághi a hiányzó drágaköveket cseh­üveggel helyettesíttette, a négy levéldíszt kiegészíttette tizre s közöttük még tíz nagyobb, csehüvegekkel ékí­tett bokrétaszerű díszt helyeztetett el s a korona bel­sejébe ezt a felírást vésette: In honorem S. Ladislai Re­gis Hung. Demetrius Napragi Eppus et Cancell. Transyl. Renovavit Pragae Anno MDC. 9 ) Hasonlóképen pazargazdagságú dísz borítja a herma mellrészét. Ez az egész rész rombuszalakú me­zőkre van osztva, a mezőket stilizált négylevelű virágot ábrázoló sodronyrekeszes zománcdísz tölti ki. A herma nyakában lógó ezüstkürt a hagyomány szerint Szent László harci kürtje volt. * Kritikai szemlénk eredményét összegezve, egész rö­viden a következőket állapíthatjuk meg. A győri székes­egyházról mai alakjában is leolvashatjuk annak a kilenc­száz évnek művészettörténetét, amelynek küzdelmeit megállta, a román stílustól egészen a múlt emberöltőnek stílusutánzó purizmusáig, leszámítva a reneszánszt. Bel­sejének jellegét a Zichy-féle nagyszabású munkálatok véglegesítették. Megállapíthatjuk, hogy a székesegyház művészete mindig tartotta korának színvonalát. Hogy ez a művészet mennyire volt magyar az egyes korokban, ma már nehéz eldönteni. Az bizonyos, hogy a középkor végének ma­gyar művészete, ahogy azt a Héderváry-kápolna architek­túrájában és Szent László hermáján megcsodálhatjuk, a török világban nem folytatódott. Zichy püspök kitűnő mesterekért külföldre volt kénytelen menni. Viszont a magyar szentek kultusza, ahogy arról a székesegyház mű­emlékei tanúskodnak, azt mutatja, hogy a megrendelők lelkében a magyar múlt hagyományai a nemzeti tespedés korának nevezett 18. században töretlen erővel éltek. Egyházművészeti szempontból vizsgálva a műemlé­keket, kénytelenek vagyunk ellentmondani annak a fel­9 ) 1602-ben Naprághi pozsonyi prépost, 1607-ben győri püspök lett s 1619-ben bekövetkezett halála előtt a hermát a székesegyházra hagyta.

Next

/
Thumbnails
Contents