Bedy Vince: A győri székesegyház története /Győr egyházmegye múltjából 1. (Győr, 1936)
A győri székesegyház művészete Írta: Dr. Somogyi Antal
követi. 7 ) A téma előadása azonban barokk. A hegy lábánál Raffael az ördögtől megszállott gyermeket ábrázolja a segíteni nem tudó apostolok csoportjával, a hegyen a színváltozás csodás látványától földre eső három apostolt s fölöttük Mózes és Illés között lebegő Krisztust. Maulbertschnél a téma kibővül nemcsak azzal, hogy Krisztus fölött a sugárzó nappal szimbolizált Isten ábrázolása jelentékeny részét alkotja a kompozíciónak, hanem azzal is, hogy Krisztus, Mózes és illés alakja, valamint az istenszimbolum körül angyalok ünneplő serege viharzik az ég felhőiben. Lényeges különbség és ugyancsak barokkos vonás, hogy úgy a föld, mint az ég tere hatalmas távlatokkal bővül. Érdekes azonban, hogy az ábrázolt tér főiránya — mint a szentély fölött és általában az összes mennyezetképeken — nem merőlegesen fölfelé halad a korábbi barokkban szokásos mesteri rövidülések vonalain érzékeltetve, hanem a hajó hosszanti irányával párhuzamosan. Ebben is a barokk tendenciák gyengülését kell látnunk: ami a korábbi barokk mesterek számára izgató feladat volt, Maulbertsch korát már nem lelkesíti. A festmény szerkezetének felépítése mesteri és könnyen áttekinthető. Három főrészre tagozódik. Az alsó részt a hegy teteje, — amely egyik oldalán enyhén emelkedik a néző felé és jobbra pedig meredeken esik alá — foglalja el, amelynek lábainál az apostolok és a beteg gyermek mozgalmas csoportja, néhány gyérlombozatú fát mutató tetején a három térdreeső apostol látható. A fák teteje fölött kezdődik a második rész. Itt a kép főtengelyében oválisalakú, hosszú sugarakat lövelő fénykorong előtt lebeg Krisztus alakja. Tőle jobbra és balra, a sugárkoszorú ívének hajlását követve helyezkedik el, ragyogó felhőkön, angyalok csoportjától környezve Mózes és Illés. Mielőtt ez a kör zárulna, nyílik egy másik, ugyancsak a legváltozatosabb pózokban lebegő angyalcsoportokból alkotott kör, amelynek közepét a sugárzó napkorong — az említett istenszimbolum — foglalja el. Krisztus alakja így az átlók találkozásába, az egész kompozició középpontjába kerül. Egészen mesteri az a mód, ahogy a művész az ábrázolt alakok tömkelegéből Krisztus alakját kiemeli s benne mint az ábrázolt esemény értelmi középpontjában a hármastagozású kompozició súlypontját megteremti. 7 ) Éppen ezért érthetetlen, hogyan tudják némelyek e mennyezetképen Krisztus mennybemenetelét látni.
