Bedy Vince: A győri székesegyház története /Győr egyházmegye múltjából 1. (Győr, 1936)
A győri székesegyház művészete Írta: Dr. Somogyi Antal
váltó életnek megdicsőülése is a szenvedésben. A Megváltó szenvedő fejét a kereszt felső részével együtt megindítóan mélyhatású nagy gloriola veszi körül a sötétségből előderengő vöröses fény alakjában, amelyből angyalfejek bontakoznak elő. A vörösesbe áthajló barnás tónus melegsége s a színeknek a zenével vetekedő kifejező ereje egészen bámulatos. A mellékhajókban az említett falfestményeken kívül még a mennyezetet is díszíti két-két megnyújtott, oválisalakú, festett architektonikus keretbe foglalt falfestmény. Az északi hajóban a szentély mellett a kereszt dicsőségét ábrázoló kép látható. A kép középső részén a felhőkön trónoló Krisztus derékig ruhátlan alakja. Jobbját szónoki gesztusban emeli föl, baljával a kereszt szárát fogja, melyet egy angyal emel magasra. Tőle jobbra egy sisakos harcos ülő alakja, lábai alatt a keresztből származó kegyelmek gazdagságát jelképező bőségszaru, feje fölött jobbra a keret mentén elhelyezkedő angyal. Könynyedén odavetett kompozíció. Megrongálódott színei valamikor pompásak lehettek. Sokkal épebb ugyanennek a hajónak másik menynyezetfestménye, mely az angyali üdvözletet ábrázolja egy intimhatású interieurben. Szűz Mária karosszékhez támaszkodva térdel egy szép szőnyeggel beterített imazsámolynál. Lábainál a padlón guzsaly, gömbölyítő és kis szövőszék. A kitárt félköríves ablakon át éppen most érkezett a szobába az ég liliomos követe, Gábor arkangyal, hogy közölje a Szent Szűzzel a megváltás örömhírét. Szűz Mária fölött még egy angyal lebeg, fönt pedig a Szentlélek szimbóluma, a galamb látható fénysugaraktól körülvéve. Nagyon szép a Szűz királynői alakja s Gábor arkangyal. Minden bizonnyal Maulbertsch kompozíciója, de nem valószínű, hogy a mester kezemunkája. Hasonlóképen biztosra vehető, hogy a déli hajóban az Angyali üdvözletnek megfelelő boltozatrészen látható festmény csak tanítvány munka, amely a mester vázlata alapján készült. A kép Szent István diakónussá szentelését ábrázolja. A szertartást Szent Péter apostol végzi egy oszlopos csarnokszerű templomban, amelynek felszínes megrajzolása mutatja, hogy pompás architektúrák festése ekkor már nem lelkesítette a művészeket. Szent István életéből vett jelenetet, a szent híres beszédét a főtanács előtt ábrázolja a másik mennyezetkép is. Szent István diákonusi díszruhában áll bíráitól körülvéve. Jobbját a magasba emelve, rettenthetetlen bátorsággal és haláltmegvető nyugalommal tesz bizonyságot