Bedy Vince: A győri székesegyház története /Győr egyházmegye múltjából 1. (Győr, 1936)
A győri székesegyház művészete Írta: Dr. Somogyi Antal
iából válik ki az előtérben egy búsareú magyar tiszt alakja, amint a jobbjában tartott buzogányt vállára fektetve, bal kezét csípőre téve egy pillérhez támaszkodik s kucsmás fejét lehajtva néz maga elé. Lábainál egy apród ül s térdeire fektetve tartja Magyarország címerét. A dombormű bővelkedik a pompásnál pompásabb formai szépségekben. Ahogy a művész tulajdonképen kevés alakkal tömeget s ezen tömegen keresztül a néhány vonással rögzített architektúrának mélységbe elvesző terét tudja érzékeltetni, ahogy a koronát és címert tartó apródoknak és a kucsmás magyarnak a domborműből erősen előreálló alakjaitól a homályban elvesző formák halk jelzéséig a perspektívát kiépíti, ahogy a felszálló füstöt leheletfinomságú mintázással fölszálltában kíséri s a boltozatban lebegő felhővé tömöríti, mindez imponáló, fölényes tudásnak a jele, ami bámulatraméltó. Az alakok forma- és vonalritmusában megnyilvánuló finom izlés is vérbeli művészre vall. Igaz, hogy mindez a tudás és művészi kvalitás a dombormű klasszikus törvényeivel ellenkező felfogás szolgálatában áll, mert hisz a szobrász itt a szobrászat eszközeivel festői hatásokra törekszik, de a művész tehetségét csak még jobban bizonyítja, hogy ezen az ellentéten nem bukott el. Sajnos, a műről, mint egyházművészeti alkotásról nem mondhatjuk el ugyanezt a dicséretet. Vallásos tartalma sekélyes s abból a mély keresztény gondolkozásból, amely Szent Istvánt az ország fölajánlásában vezette, alig érzünk valamit. Talán kevesebb finom festői részletet, de több plasztikai erőt és drámaiságot találunk a másik oltár dombormű vén, amely a Szent Jobb csodálatos megtalálását ábrázolja. Az esemény szintere itt is egy templom belseje, amelyből azonban sokkal kevesebbet sejtet a művész, mint az elsőn, hogy annál jobban érvényesüljenek annak a szarkofágnak formái, amelynek eleje balra a dombormű előterében látható, s amely körül a csodás esemény lejátszódik. A szarkofág Szent István földi maradványait rejti magában. A lépcsőzet fölött emelkedő magas talpazat oldalait a szent király életét ábrázoló domborművek díszítik. A magas talpazaton oroszlántalpakká alakított lábakon nyugszik maga a szarkofág, amelynek félig fekvő, félig ülő helyzetben jobb könyökére támaszkodva roskatagtestű aggastyán pihen. Jobb kezében keresztet tart, baljával a bal combjára tett homokórát, a minden földi életet halálba temető mulandóság szimbólumát fogja.
