Bedy Vince: A győri székesegyház története /Győr egyházmegye múltjából 1. (Győr, 1936)

A győri székesegyház művészete Írta: Dr. Somogyi Antal

1772-ben köt a bécsújhelyi Gottschall József szerződést ennek az oltárnak elkészítésére, ugyanebben az évben, amikor Hefele Menyhért megbízást kap a székesegyház renoválására. Nemcsak ez az okmányokból kitetsző időbeli egyezés, hanem stiláris szempontok is — pl. a párkány diszítőmotivumai — valószínűvé teszik, hogy az oltár elgondolása Hef elétől származik. Ugyanez áll a » fekete « oltárokra is. Egyébként is nehéz elgondolni, hogy az egész templom belsejét alakító építész ezeknek a feltűnő helyre kerülő és önmagukban is nagyon jelentékeny műveknek architekturális kiképzésébe ne szólt volna bele. A Szent István-oltár felépítménye épúgy igyekszik a térbe illeszkedni, mint a Szűz Mária-oltár. De míg az utóbbi teljesen, szinte a zsúfoltság határáig kitölti a rendelkezésre álló helyet, addig a Szent István-oltár világosan érezteti a hajó zárófalát s mint keretet tisztán hagyja érvényesülni az oldalfalakat és a boltozat hevederét. Ennek megfelelően az oltárfölépítmény is sokkal könnyedebb, levegősebb és az első pillanatra világosan áttekinthető. A hajó zárófala előtt szabadonálló oltárt az oltárral egymagasságú lábazatra állított két gyönyörű vörösmárvány oszlop fogja közre, aranyozott oszloplábbal és kompozita fővel, simára csiszolt szárral. Ug3^anilyen két oszlop — keskenyebb közzel — keretezi a zárófalra alkalmazott oltárképet. A négy oszlopot félkörívben hajló pompás párkány koszorúzza, amely középső részével bekapcsolódik a zárófalba. A sarkokhoz ezt az ívelő párkányt egyenes párkánydarab köti, amelyet ismét egy oszlop tart. Tehát az az apsisszerűen öblösödő oltárfölépítmény, amely az északi hajóban még erőteljes faltömegekből, pilléreket mutató tagozatokból és oszlopokból áll, öt év múlva oszlopokra és az oszlopokat koronázó könnyed párkányra redukálódik. Az aranyozott díszítés is a minimálisra csökkent. És ez az oltár mégis gazdag finomságokban. A simára csiszolt márványoszlopokon a fény és árnyék játéka a csillogó arannyal nemesen előkelő és ünnepi. Az oltártól két oldalt az oszlopok közé és az oszlopokon kivül — kissé alacsonyabban — a sarkokba állított négy aranyozott szobrot enyhén hajló ívvel köti össze a szem s így kapja meg az oszlopokban erőteljesen kihangsúlyozott merőleges irány halk kiegyensúlyozását. A tér mélysége még az oszlopok perspektívájában él s az oltárkép távlatában hangzik el. Az egész oltárfelépítmény fölfelé a koszorúpárkány belső felére állított könnyed szobra-