Bedy Vince: A győri székesegyház története /Győr egyházmegye múltjából 1. (Győr, 1936)
A győri székesegyház művészete Írta: Dr. Somogyi Antal
A barokk a nagy gesztusok lendületének, a felfokozott érzések pátoszának, az extázisig emelkedő hevületnek művészete. Az oltár titka, a kenyér és bor szine alatt megjelenő s az oltáron jelenlevő Krisztus áldozata és szentsége viszont kifelé az elképzelhető legegyszerűbb jelenség, s a lelket hozzá talán leghatásosabban az úrfelmutatás csendje s az öröklámpa kis lángja hangolja. Tehát egyáltalában nem »barokkos« téma. A barokk kor kultusza az Oltáriszentség iránt igen gyakran jut kifejezésre a tabernákulum mellett elhelyezett, imádásban leboruló angyalalakokon. Mesterünk azonban nem ezt akarta kifejezni, hanem a mélységes hittitoknak, az oltár titkában rejlő isteni jelenlétnek emberi elmét meghaladó nagyságát. És éppen az a különös ezeken a szobrokon, hogy barokk mozgások lendületével fejezi ki a teljes mozdulatlanság zárkózottságába kívánkozó misztikus elmerülést. Sajátságos és nagyon szellemes az a fokozat is, ami ezeknek a szobroknak szimbolikájában és kifejezésében megnyilatkozik. A szentély kezdetén, tehát az oltártól távolabb álló angyalok mozdulata, a kontraposztok változata, a ruharedők hullámzása sokkal gazdagabb, a kezek gesztusa hevesebb: a hitigazságot kutató lelküket a titok varázsa éppen most fogta meg, kezük mozdulata ebben a pillanatban állt meg. Az oltárhoz közelebb álló angyalok szemét fátyol takarja, jelezve, hogy itt a kutató értelem, a természet ismeretéből élő okoskodás szerepe megszűnt, helyét a természetfölötti világból származó hit foglalta el. A test tevékeny mozgás helyett a paszsziv önátadás készségét fejezi ki. Ezek az angyalok már nem keresik a titkot, nem kutatják annak értelmét, ők már megérkeztek, teljesen benne vannak bűvkörében, az ő lényük már csupa hallgatás, elmerülés abban az isteni, láthatatlan világban, amelynek a jelenségek mögött rejtőző valóságos jelenlétére utalt felemelt mutatóujjuk, amely egyedül tartja a kapcsolatot a környező világgal, mint valami ittfelejtett mozdulat, hogy a hivők lelkének útmutatója legyen. A méretre is hatalmas szobrok benyomását még felfokozta a művész azzal, hogy egyrészt alakjukat kissé megnyújtotta, másrészt jobbra-balra egy-egy kis ülő angyalt helyezett el, akiknek nagy elcsodálkozásában a főalak extázisának hatása tükröződik. A szobrok formai szépségét, a testek mozgásának mesteri fölépítését, a lelki élménynek valóságos zenei értékű rögzítését a ruharedők zseniális változatú ala-
