Bedy Vince: A győri székesegyház története /Győr egyházmegye múltjából 1. (Győr, 1936)

A győri székesegyház művészete Írta: Dr. Somogyi Antal

értelmezését. A szélső oszlopok fölött egy-egy kiterjesztettszárnyú angyal ül az oltár titkára utaló áhítat kifejezésével. A két középső oszlop fölött ülő kisebb angyalpárok virágfűzért tartva formailag már a középső boltozatcikkelyt kitöltő dekorációba kapcsolódnak. Ez a dísz Szűz Mária dicsőségének szimbóluma: a ragyogó korongba írt Mária-monogramm a sugarakban angyalfejekkel. Tehát a hagyományos barokkelgondolás, de már mennyire lehiggadt egyszerűségben, ha összehasonlítjuk a bencések templomának rokon főoltárdíszével! Ez a sugárzó monogramul mint díszes korona emelkedik az oltárkép fölött, amely Szűz Mária mennybevételét ábrázolja, minthogy a székesegyház a magyarok Nagyasszonyának tiszteletére van szentelve. Az oltárkép aranyozott akantuszlevelekkel díszített gyönyörű fekete keretben, Maulbertsch remekműve. A kép aljának közepén üres sír, peremén néhány üde rózsa, tőle jobbra és balra az apostolok csodálkozó csoportja ékalakban széthajolva s tölcséralakban fölfelé szélesedő üres teret fogva közre. Fönt a Szűzanyának angyaloktólt emelt alakja kitárt karokkal és az aranylóan sugárzó égre emelt tekintettel. Ennek a három csoportnak dinamikájában van ábrázolva az esemény s ebbe van beleágyazva az a lelki tartalom, amely az alakok mozgásában és arcán kifejezésre jut. Az apostolok kettős csoportja mély árnyékokból bontakozik ki drámai erővel abba a világosságba, mely az üres koporsóból vetődik az arcokra és a csodálkozás pátoszától lendülő kezekre. Ezek az intenzív világításban szinte robbanásszerűen szétcsapódó mozdulatok oly felhajtó erővel töltik meg a teret, hogy attól az angyalok csoportja Szűz Máriával együtt valósággal száll az ég felé s ennek az alulról oly hatalmas erővel fellendülő mozgásnak kihangzását érezzük még a Szent Szűz kiterjesztett karjaiban is. A kompozíció mesteri felépítésével egyenrangú és bámulatos az alakok megjellemzése is. A csodálkozásnak az a gazdag skálája, a meglepetéstől és elfogódott kíváncsi érdeklődéstől az elragadtatásig mindent magában foglal, ennek a lelkiállapotnak gyönyörű értelmezése. — Azzal pedig, hogy az alakok tekintetét részint az üres koporsóra, részint fplfelé irányítja, könnyed és természetes változatosságot hoz a különben nagyon egyszerű vonalakba fogott kompozícióba, épügy mint ahogy a hatalmas férfialakokon átviharzó érzések drámai erejével szembeállítja egy rendkívül bájos nőalaknak — csupa gyengédség, csupa finomság — szent kíváncsiságát! Ez a lélek-