Tomka Péter – Némethné Jankovits Györgyi szerk.: Államalapítás, ispáni vár, megye : Világi és egyházi központok a X-XI. század fordulóján. – Artificium et Historia 5. (Győr, 2000)

A győri egyházmegye az Árpád-korban

templom 13. századi falai alatt rejteznek a korai templom maradványai, amelyekből csak a mai déli mellékszentély alól, keletre kinyúló félköríves, mintegy 6 méter átmérőjű szentélyt ismerjük. A megyéspüspökök a főesperesek segítségével kormányozták nagyterületű egyházmegyéjüket. A főesperesek működési területe általában megfelelt egy-egy királyi vármegye területének. Székhelyükön, az ispáni vár mellett rendszerint megtalálták főesperesi templomuk romjait. A soproni vár esetében az elpusztult Szűz Mária templom az Előkapu közelében állt. A mosoni ispánsági vár főesperesi templomának romjait a Királydomb, az egykori földvár, közelében találták meg a régészek. A locsmándi ispánsági vár templomának falait ásatás tárta fel a mai gótikus templom alatt. Az egyházigazgatás legkisebb egységei a plébániák voltak. Ismert a híres II. törvénykönyv, amelyben István király elrendelte, hogy minden tíz falu építsen egy templomot. A templom egyházi felszereléssel való ellátását a király vállalta, míg a plébános és a könyvek biztosítása a megyéspüspök kötelessége volt. A kora Árpádkori (11-12. század) falusi templomokról keveset tudunk. Nagyrészük, mint ezt írott források alátámasztják, fából készülhetett. A kismartoni (ma Eisenstadt, Ausztria) templom szentélye alatt feltárt, 1100 körülire keltezett fatemplom az egyike területünkön az ásatással meghatározottaknak. A 13. századtól az átlagos román kori falusi templom kisméretű, téglány alakú hajóból, egyenes vagy íves záródású szentélyből állt. A szentélyt általában boltozták, a hajó síkfödémes volt. A hajó keskeny ablakokkal áttört déli homlokzatán vagy nyugaton nyílott az egyszerű tagozatú kapu. A templomok falazóanyagát alapvetően a környéken található építőanyag határozta meg. A folyók mentén gyakran építették a vízi úton szállított kőanyagból a templomot, míg a kőben szegény vidékeken a tégla terjedt el. Gyakran fel-27-