Tomka Péter – Némethné Jankovits Györgyi szerk.: Államalapítás, ispáni vár, megye : Világi és egyházi központok a X-XI. század fordulóján. – Artificium et Historia 5. (Győr, 2000)

A vasvidék

mondhatunk, mint hogy Sopronban is raktárak és műhelyek kísérték belülről a várfalat, és hogy a régi, Észak felé nyíló római kapu vonalát felhasználták, de a délit nem, helyette Kelet, azaz Győr, az ország belseje felé nyitották meg az ún. Hátsó kaput. Sajnos igen keveset tudunk az ispáni vár környezetéről is: várárok vette körül, a várárkon kívül, az ÉK-i saroknál, a mai Mária-oszlop térségében állt a suburbium Boldogasszony titulusú plébániatemploma. Magáról a Váraljáról, a győri út menti külvárosról, a soproni őrök (a Lövérek) esetleges falujáról, az Ikván túl létrejött Szent Mihály-külváros 11-12. századi korszakáról (ha volt ilyen egyáltalán) régészeti megfigyelések hiányában szinte semmit sem tudunk. Annál meglepőbb, hogy a kicsit távolabbi körzetben: az Ibolyarét (Krautacker) lakótelepének építésekor, illetve a Bánfalvi úton talált koraközépkori lakóházat a vártól K-re a Potzmandűlőben feltárt vaskohókkal együtt ásatójuk a 10. századra keltezte. A vasvidék opron megyéjét a koraközépkor iránt érdeklődő számára különlegessé teszi az a körülmény is, hogy itt található (Vas megye mellett) a nyugatmagyarországi vasvidék területének egy része és itt a legintenzívebb ennek a kutatása. Ma már kezd kibontakozni ennek a fontos iparágnak a története (ami fontosságát illeti, gondoljunk csak a vaseszköz- és fegyver-szükségletre). Ismerünk olyan kohótípusokat és kohásztelepeket, amelyek még az avar korban kezdtek dolgozni, működésük (nagy valószínűség szerint) a 9. században, a karoling uralom alatt sem szakadt meg. A 9-10. századokra keltezik az ún. nemeskéri kohótípust, a magyar honfoglalás utánra a fajszi, az Árpádkorra az imolai típusokat - mindezek Sopron - 13-