Székely Zoltán: A Cziráky-Ősgaléria – Artificium et Historia 3. (Győr, 1997)

KATALÓGUS

tését vallotta. Megkülönböztetett gonddal követte a csipkeszalagok finom, áttört mintázatát, a szoknya anyagának naturalisztikus virágornamentikáját. A kép összhatásában lényeges szerepet szánt az ellentéteknek: a fehér arcot fekete haj és szalag vonja keretbe, a vállak és a karok simaságával és fehérségével a ruhaujjak széles ráncai és a szoknya erőteljes, zöldből, vörösből és aranyból építkező színpompája áll szemben. Némileg archaikus megoldással a fűzőt és a szoknyát szinte a kép síkjára kiterítve, frontálisan ábrázolta, miközben az alak enyhén térbe fordul. Cziráky Máriáról egy további portré is ismert, mely özvegyként, szabás-varrás közben ábrázolja. Ez az arckép tehát már egy korszerűbb típust képvisel, s talán az 1 770-es években, festője viszont továbbra is hel^i, provinciális mester lehetett. Egykor a horpácsi kastélyban függőt . 13. Gróf Széchényi Antal 1 750-1 760-as évek Dunántúli festő Olaj, vászon, 96x73 cm Leltári szám: K.62.6.1. Restaurálatlan Irodalom: Bártfai Szabó László: A sárvár-felsővidéki gróf Széchényi család története. II. kötet (1733-1820). Budapest, 1913 Gróf Széchényi Antal ősgaléria-típusba tartozó félalakos képmásán fehér, csákóra vágott, aranyhímzéses és prémszegélyes mentéből, vörös színű, ugyancsak aranyhímzéses dolmányból álló tábornoki egyenruhát visel. Jobbja csípőre téve, míg balkezével szablyájának markolatát fogja és egyben ékköves tollforgóval ékes süvegét tartja. A figura egyszínű sötét háttér előtt áll. Gróf Széchényi Antal (1714-1767) gróf Széchényi (I.) Zsigmond és gróf Batthány Mária gyermeke. Testvéreihez hasonlóan katonai pályára lépett, ahol szép karriert futott be. Alig húszévesen beállt a 9. soproni huszárezredbe, ahol 1735-ben már kapitányi rangot szerzett. 1 744ben ezredes s ekként harcolt az osztrák örökösödési háborúban. 1 751 -ben a Károlyi és Kálnoky huszárezred brigadérosává nevezte ki a királynő. A hétéves háború idején pedig már altábornagy (1 758) és a 3. huszárezred tulajdonosa (1 757). A titkos tanácsosi címet 1 765ben nyerte el. Társadalmi tekintélyét Somogy vármegye főispáni tisztének megszerzésével kívánta emelni, ám ez irányú kérését Mária Terézia 48